Anyáztam a barátnőmnek, mert nagyon felidegesített, ezért elhagyott. Szerintetek megbocsát?

Már miért tolta volna túl? Miért akarnék egyáltalán szóba àllni olyannal, aki így kommunikàl velem? Havernak se kéne olyan, aki így "old meg" egy konfliktust. Kapcsolatra meg főleg értelmes emberi lényre vàgynék.

Itt nem a megbocsátásról van szó, hanem hogy kinek van már igénye ilyen kommunikációra??

Nézd, nem anyázni kellett volna, hanem amikor felhúzta az agyad, akkor szépen megmutatni neki az ajtót, oszt' most nem szívnád a fogad.

Mostmár mindegylófsz... ha ilyen pcsa volt, hogy nem bírta leállítani magát - hanem csakazértis nyomnia kellett a gombot - akkor menjen is a francba.

SzVSz.

Ahogy többen is írták nem reagálta túl a lány. A család olyasmi amit semmilyen vitában nem szidunk. Ha úgy tetszik egyfajta szentség. Aki ezzel nincs tisztában azzal nincs miről beszélni.

Arra azért kíváncsi lennék miről és miért alakult ki a vita és főleg miért fajult el.

Nevetséges. Aki ilyesmit a szívére vesz annak komoly önértékelésbeli gondjai vannak és a sérülékeny öntudata teljesen megkeserítheti az életét. Hagyd a fenébe. Én és az eddigi barátnőim kölcsönösen szidtuk egymást. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy nem mondjuk komolyan, nem ártani akarunk a másiknak, hiszen mégiscsak együtt járunk, szeretjük egymást.

Mondjuk azért akad olyan szituáció, ahol nehéz lenne kimagyarázni

Hahaha. Ha nem tanulsz, ennél ezerszer durvább dolgok is lesznek.

Nem megbocsájtásról szól, hanem, hogy gyakorolod-e amit kell, hogy változz.