Szeretnêk feleség/anya lenni, de ő nem úgy nézz ki hogy akarja mind ezt! Meddig várjak rá?

Hallgathatsz a 19-esre mert ő "nem olt le", ok.

Viszont (közel 20 évvel vagyok nàlad idősebb, és voltam ilyen kapcsolatban mint a tied) tapasztalatból mondom, hogy két lehetőség van :

- ház, munka megvan, vele vagy, kész punci meleg málé, minek vegyen el? Persze, mondja hogy akar gyereket, de vajon mit szólna, ha leülnèl vele beszélni is felajànlanád, hogy abbahagyod a védekezèst, próbálkozzatok? Lenne rá nem kevès lóvém, hogy behúzná a kézifèket, vagy épp nem mondanà meg szembe, de onnantól kevesebb lenne a szex, vagy kiszállna idő előtt.

- másik eset, hogy enged, azt mondja ok. Te boldog vagy, jön a gyerek, majd 1 év múlva olvashatjuk az újabb kiírt kérdèst, hogy voltaképpen mindent te csinàlsz otthon, mert a férjed csak játszik.

Nem egy családot làttam tönkremenni internetes játékok miatt, ahol az apa munka után csak azt nyomta, az anya meg kínlódjon a gyerekkel. Egytől egyig szétmentek a gyerek 2 éves kora előtt, ahol meg nem, ott az anya nem mert lépni, mert nem volt hova/miből.

Persze, mindegyik helyen nagy volt a szerelem. Eleinte. Gondolkozz el ezen.

19-es vagyok

21-es, hahó :) Elolvastad, amit írtam??

Csak mert pontosan ugyanezt írtam le: nem szabad a homokba dugni a fejét, hanem bizony le kell ülni megbeszélni, kideríteni, mi miatt van benne még kétely ( mert én úgy gondolom, hogy van konkrét oka, hogy ő még nem szeretne, hiszen minden körülmény adott lenne.. Nem szabad egy "majd" választ elfogadni.

( De valóban, mekkora gyökérséget írtam, azta... Csak gondoltam szólok)

Visszatérve:

Lehet, hogy nem vagyok 40 éves, de ha már a tapasztalatok és mások tapasztalatából merítkezünk:

Annyit már tudok, hogy a kommunikáció fontos.

Ezen múlhatnak fontos dolgok. ÉS én úgy gondolom, hogy egy jó kapcsolatban, mernünk kell egymással beszélni, nem csak a butaságokról, hanem a fontos dolgokról. - Különösen azokról! A fontos dolgokról. - Erre jöhet akármilyen megmondó valaki, hogy szerinte ez hülyeség, vagy csak szimplán funkcionális analfabéta az illető, nem tudom..

De gondolom te is olyan kapcsolatot képzelsz el, amiben fontos az őszinteség, és az, hogy a valamelyikőtöknek gondja van, akkor meg tudjátok egymással beszélni.

Amíg nem beszéltek róla, addig 1000%, hogy megoldani sem fogjátok tudni..

Ne csak papíron legyen meg az őszinteség és a kommunikáció.

Egyébként meg mondok mást is: ne feltétlenül hagyatkozz mások tapasztalatára, mert egyáltalán nem biztos, hogy nálad is ugyanaz a forgatókönyv lesz. ( legyen akár pozitív, akár negatív példa). Nem vagyunk egyformák.

Pl nem a számítógépes játéktól lesz valaki rossz társ vagy apa, hanem attól a hozzáállásától, amit feléd tanúsít. -Most, és az elmúlt 5 évben.

Én pl ismerek olyan párt, akik 14 éve vannak együtt, 12 év után házasodtak, van 2 szép gyerekük, a pasas online játszik, és köszönik jól megvannak. Nem ment a játék sem a kapcsolat, sem a gyerekek rovására.

Az én párom is játszik - sőt, kapaszkodj meg, én is játszok velük- de az én párom mondjuk tervez velem, megkérte már a kezem, és ha rajta múlna, már a baba is jönne.

Szóval nem egy eszközön, vagy a körülményeken múlik a dolog, hanem a másik hozzáállása határozza meg, hogy ő jó társ-e és hogy ó apa lesz-e.

Te ismered.

ÉS a kommunikáció továbbra is annyira ALAP dolog egy kapcsolatban, hogy külön felhozni sem kéne a

fontosságát..

ÉS itt szó nincs ráerőltetésről: nem ez a cél. Először csak beszéljetek róla, és hogy neki milyen jövő képe van. Ugyanis ha valakinek 5 év alatt nem fordul meg a fejében a dolog, annak valóban oka van.

Nekem ilyen ember max szórakozásra kellene, de gyereket nincs az az ég, hogy szülnék neki.

Szerinted utána le fog akadni a szgépről? Dehogyis, dolgozik, hazaér és kockul egész este, te meg beleszakadsz a háztartásba és gyerekbe.

A párom is gépezik viszonylag sokat, de akkor, ha én is elfoglalt vagyok (főzök, sütök, vagy éjszaka), és nem a közös idő rovására.

frusztrált vagy kérdező, és nem a válaszok miatt.

"amugy jol elvagyunk" irtad, pedig nem.Pont a legfontosabb kérdésben nimcs semmi közös.