Belevágjak, vagy csak egy buta fellángolás?

Három éve vagyok a párommal, egy éve élünk együtt. Hosszú ideje megromlott a kapcsolatunk. A szex pocsék, nekem nem jó, szerinte meg mostanában unalmas. Próbáltuk vagy ezerszer máshogy, másképp, mégsem tud kielégíteni, bár az utóbbi időben szerintem egyáltalán nem is akar... Elég, ha ő megvan, és kész. Tényleg dolgoztunk rajt, hogy jobb legyen, mert szeretjük egymást, de nem megy. Mostanában elég otrombán viselkedik velem, mindenféle nőkkel csetelget, miközben én azt hiszem épp minden tökéletes, és a lelkemet kiteszem érte...

Hetek óta fontolgatom, hogy szakítanunk kéne, de mindig magamat hibáztattam, hogy én vagyok az önző.

Közben összefutottam egy régi kedves ismerősömmel, és elég sok mindent megbeszéltünk ezzel kapcsolatban, egyre inkább úgy érzem, hogy nincs értelme kínlódnunk tovább együtt.

Nagyon nehéz, mert sokféleképp össze van kötve az életünk, és nem is tudom hogy kezdjek hozzá a szakítósdinak.

Azzal a bizonyos ismerőssel forr köztünk a levegő, és beszélgetéseink alapján mindenben kompatibilisek lennénk. De nem tudom, vajon miatta erősködöm most ennyire a szakítás mellett, és csak egy fellángolás, vagy egyszerűen ő adta meg a kezdő lökést.

Van értelme feladnom a régi (nem jó) kapcsolatomat? Nem akarok egyik pasitól a másikhoz szállni, és azzal a másikkal sem történt semmi, egyszerűen eljátszottam a gondolattal, hogy lehetne az én életem ennél jobb is. Önző vagyok? Túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy egy életre leláncoljam magam egy nem jó szituációba.

Kicsit értelmetlenre sikerült, látom, de remélem a lényeg érthető.

Mindenki válaszát köszönöm.

22/L