Miért érzi úgy sok fiatal, hogy egy gyerekkel az egész életét elrontaná?

Mert nekem egy kapcsolatban a párom lenne a fontos, én vele akarok lenni.

Egy gyerekkel foglalkozni kell folyamatosan, pelenkázni, fegyelmezni, fürdetni, etetni, orvoshoz vinni, nem lehet otthon hagyni, ha felsír akárhol, akkor is foglalkozni kell vele és nem tudnék a párommal egy nyugalmas percet eltölteni.

Mert önzők, gyávák, ugyanakkor nincs önbizalmuk.

Így aztán hitegetik a világot és magukat az égbe fellőtt, irreális "követelményekkel", amivel a gyerek jár.

Az igazság meg az, hogy rajtuk kívül mindenki (gazdagabbak is - szegényebbek is) tud gyerekezni.

De minek gyerekezzen ha nem vágyik rá?

Akik meg már benne vannak ebbe a helyzetbe azok kézzel lábbal próbálnak kifele képmutatni, h milyen szuper jó.Pfff

Közben meg megöli őket az irigység h a másik szabad, meg nyugodt! Jobb ha befogják a szájukat! Sajnos annak is kell fizetni akinek nincs gyereke, a más gyerekét az ő pénzéből nevelik fel, ami gusztustalan! Akkor a családosok pénzéből meg újitsák fel a nemcsaládosok házát, vagy fizessék a rezsijüket, vagy a külföldi kirándulásukat!!!!

Adókedvezményt kapnak!!!!

Én azt látom amúgy a környezetemben, hogy akik fiatalon szültek, jobban jártak. Egyik kolléganőm 18 körül szült, a fiai már nagyok és elvégzett egy szakmát, jól keres, járkál szabadon a világban és 40 körül van. De sok ilyen ismerősöm van.

Van olyan is, aki későn szült (30, vagy afelett) és mégis felfelé ível a karrierje. Meg persze van rossz példa.

Szóval ez meghatározni engem nem fog, ha majd úgy érzem szeretnék gyereket. Azért, mert te kellesz hozzá meg a partnered. Ha egymás támaszi vagytok, hűségesek, szerető szülők, akkor tök mindegy ki mit mond és mit él át, mert azok nem ti vagytom.

Ahogy én látom, vannak olyan emberek, akiknek a karrierje fontos és a párja, meg vannak, akik akkor teljesednek ki, ha gyerekük lesz. Ki ilyen, ki olyan, egyikben sem látok hibát.

Én jelenleg nem szeretnék, 25 vagyok, lassan 26. Még szeretnénk külföldre menni és ott bebiztosítani magunkat és akkor jöhet a gyerek. Nagyjából 30 éves korom körül, addig félre tudunk tenni, tehát anyagi rész megoldva. Az érzelmi részhez úgy is az kell, hogy akinek szülök, abban megbízzak, hogy nem hagy el, ha egy ideig a gyerekkel foglalkozok első sorban, hogy megért engem, ha fáradt vagyok és nyűgös a gyerek miatt, de együtt átvészeljük, mert a támaszom, aki segít a takarításban, pelenkázásban, gyereknevelésben.

23: ez olyan undorító... Szégyenlem magam a helyedben is.

Én meg fizetek a dohányosok ellátásért, a hátrányos helyzetűekért, stb. És? Így működik a gazdaság, javaslom olvasgass a témában. Adót kell fizetni, amit visszaforgat az állam segélyekre és támogatásokra (meg még sok másra). Nemcsak a gyerekeseknek, hanem bárkinek. Tehát mindenki fizet másnak valamit.

Aki ilyen rosszindulatú, mint te, remélem tudod, hogy te is kerülhetsz olyan helyzetbe, ahol utánad fizet valaki. Pl. megbetegszel, kiesel a munkaból és csak táppénzt kapsz, vagy majd rokkantnyugdíjat. Azt én is fizetem neked, meg a gyerekes anyukák is, akiket itt szidsz. Írom ezt gyermektelen nőként.