Miért érzi úgy sok fiatal, hogy egy gyerekkel az egész életét elrontaná?

Viccelsz ezzel a 25-ös számmal?

Két év múlva annyi leszek. Nő az életben nem ált még velem szóba. Ha ez két perc múlva megváltozna akkor is éveket élnék vele együtt mire hajlandó lennék elvenni és gyereket vállalni. Mivel még amúgy is egyetemre járok elképzelni sem lehet egy gyereket a tanulás mellé.

Kellene egy ház is, autó is, na meg egy nő is akivel családot lehet alapítani. Ezt jelenleg nem tudom elképzelni a harmincas éveim előtt. De nagyon még a harmincasban sem, esetleg a vége felé.

25 haha

Én pont azért nem amit az 5-ös is írt.

Tudunk élni,utazni,bulizàs,étterem,szakmai fejlõdésem halad,egyre jobban,egyre magasabb életszínvonal,heti 4-5 edzés,tovàbbképzések.

Ezt egy gyerek derékba törné,soha nem tudnék lemondani ezekrõl,hogy neki gyûjtsel meg rakjak zsét félre,a làny is megereszkedhet,utàna meg ha nem kívànom akkor elmarad a szex,elhagyhatja magàt,le kell mondani dolgokról.

30F

Nagyon sokféle válasz vana z igenre, meg a nemre is.

Én azt látom, ha nem lenne családi pótlák meg szocpol akkor vállalnának gyereket azok akik igazán szeretnének. Többiek csak a lakhatás miat csinálják.Jó, van aki tradició társadalmi nyomás miatt.

Az emberek kiszolgáltatottabbak, alacsonyabb a tűrésképessük.

Én csak szenvedő kisgyeerekes anyukákat látok,van amelyik ismerősőm mondja h szívás az egész.

Van amelyik azért vállalt gyereket h a saját fontosságát igazolja.

Nekem nem vonzó az állandó stresz készenlét gyerekordítás vinnyogás, sajnos ezt látom benne.

Meg a sok lóvét amit kapnak gyerekl után, amit azoktól vonnak le akiknek nincs! Fsza!

Azért is nehezebb most 1 gyereket vállalni mint régen 10 mert a mai gyerekek hülyék, nyávogósak, elkényesztetettek, hisztisek. Régen normálisan nevelték őket, tisztelték a felnőtteket, egymással segaítőkészek voltak, kibszás volt a nagyobb gyerekekkel mert a szülők nekik szülték halomra a kistesóket, ők nevelték fel a kisebbeket, de megtanultak alkalmazkodni, meg felelőséget vállalni, elosztották a munkát, pedig meg háztartási gépek se voltak.

Csak az vállaljon gyereket akinek van türelme hozzá,meg pénze is!

anyagilag megterhelő.

sokan tengődnek albérletben, nulla félretett pénzzel.

meg eléggé divat lett, nem rászólni a gyerekekre, akik vállalhatatlanul viselkednek nyilvános helyeken...

én sem akarok, anyagilag beleférne, de nem akarok, párom se.

Sokan még mindig (nők) meg akarnak felelni a 3 évnyi otthon ülős elvárásnak és a többinek. Na most erre ki a fene vágyik?-úgy őszintén?

A másik, hogy sok férfi attól fél, hogy onnantól végleg "game over". Nincs piálás, haverozás, stb.

Holott a szabályokat mindenki maga alkotja egy kapcsolatban.

Szerintem sokan azért nem akarják, mert ezt-azt hallanak a többi pártól, szülőktől és ez elborasztja őket.

Mi a férjemmel elhatároztuk, hogy minden le van szarva, úgy élünk, ahogy az nekünk jó. Mindenkin jót mosolyogtunk, aki tanácsokkal akart minket ellátni :D és igen 1 év után dolgoztam újra. Jó döntés volt. Sok olyan barátnőm van, aki nagyon ráparázik az elvárásokra, így nem nagyon akar gyereket.

28 éves vagyok, és most még így érzem. Miért?

- elég diszfunkcionális családban nőttem fel, nem volt igazi gyerek- és tinikorom, szabadidőm, és most, hogy végre pár éve el tudtam költözni, most élem át ezt, és most vagyok életemben először elégedett és boldog... ez meg nekem kell, hogy ne csavarodjak be

- most még szeretnék egy kicsit élni, spontán programokat szervezni, színház, mozi stb. ... gyerek mellett rohadt kevés lehetőség lenne ilyesmire

- PCOS-em van, 10 év után sikerült diagnosztizálni, és most tudom, hogy milyen étrenddel tudnék egészségesebb lenni és fogyni, és most vagyok ennek a diétás-fogyózós időszaknak a közepén, már 20 kilót leadtam, de még így is túlsúlyos vagyok. Több okból öngyilkosság lenne, ha most vállalnék gyereket 1) még nehezebb lenne leadni utána belőle és elég nagy eséllyel lenne belőlem cukorbeteg, 2) a gyerek érdekében sem lenne jó.

- most még elég nekem a munkám iránti felelősség

Nem érzem úgy, hogy elrontanám, hanem úgy vagyok vele, hogy racionálisan képtelen vagyok megindokolni a gyerekvállalást. Nem racionálisan, felelőtlenül pedig nem megyek neki egy ilyen fontos döntésnek.

Mert mi az, amit "nyerek", ha gyereket vállalok?

Biztos "haszon":

- társadalmi elfogadás - ez sokaknál meghatározó téneyző, nálam nem az

- fajfenntartási ösztön kielégítése - szerencsére ezen már felülemelkedtünk, lehet szexelni gyerekvállalás nélkül is

- örökítés: kiskapu a halál elől, enyhülés az elmúlástól való félelemre - lehet, hogy rosszul hangzik, de ez is alapvető motiváció

potenciális "haszon":

- az ösztönös szülői öröm: azt mondják, ez magától jön, de ha minden másban igyekszem legyőzni az ösztönösséget, nem tudom, itt sikerülne-e megtartani

- boldog családi élet, kiteljesedés: ez nyilván a fő cél, de ahogy elnézem a családokat, egyáltalán nem könnyű összehozni

Én úgy látom, hogy a "biztos haszon" kategória egyike sem racionális indok. A "potenciális haszon" kategóriába tartozó dolgok megismerésére és biztosítására pedig magán a gyerekvállaláson kívül nincsen valódi mód, ezért tűnik nagyon kockázatos lépésnek.

És mi az, amit "veszítek", milyen áldozatokat hozok a gyerekvállalással?

Biztos áldozatok:

- felfoghatatlan mennyisegű idő, pénz és lehetőség

Potenciális áldozatok:

- súlyos családi, személyes és párkapcsolati problémák egész tömkelege

Bár nem igazi lista, ezek mégis alapvetően meghatározó jeletőségű dolgok. Én nagyjából így látom: a gyerekvállalással azonnal és visszavonhatatlanul lemondok az aktív "életem" és lehetőségeim nagy részéről, bizonytalan, meg nem erősíthető (bár igen jelentős) hasznok reményében. Mindeközben a társadalom arra buzdít, hogy legyek felelőtlen és impulzív, ugyanaz a társadalom, ami egészségtelen, rossz családi képek tömkelegét mutatja.