Mihez kezdjek most a menyasszonyommal?

34 éves ffi vagyok, a pàrom 27. 4 éve vagyunk együtt, én nagyon szeretem őt, azt szeretném, ha gyereket csinàlnànk és hozzàmjönne feleségül. A gond az, hogy ő ezt homlok egyenest màsképp gondolja. Konkrétan örlődik, hohy el akar hagyni, csak épp nincs hova mennie és kevés a fizetése, hogy mondjuk albérletet kivegyen,mert az anyja adòssàgàt tőle vonjàk (bàr szerintem, ha nem lenne tartozàsa se menne sokra, mert minimàlbért kap). Alig akar velem lefeküdni,belevàgta nem egyszer a szemembe, hogy nem vonzòdik hozzàm testileg és mindigis elégedetlen volt a szexuàlis életünkkel. Szerintem nincs vele gond, nekem sose volt gondom a szexel vele. Àllandòan sìr, idegbeteg, nyugtatòkat szed, pànikrohamai vannak. Az anyja hàzàba nem akar visszamenni,mert az anyja valòban szerintem is elmebeteg és nem valò ebbe a tàrsadalomba, a pàromat is megnyomorìtotta lelkileg, pszichésen egész életébe. Elég durva dolgokat mesélt, sajnàlom is ezért. Oda semmiképp sem mehet, mert mégjobban tönkremenne ràadàsul iszonyat putri az egész hàz (ablakok kitörve, kartonpapìrral beragasztva a helye, plafon leszakadva gerendàig, beàzik mindenütt, alig lehet fűteni) es amùgy is olyan messze van, hogy ugorna a munkahelye is, mert nem tudna onnan bejàrni. Én ezt mind megértem és felfogom, és sajnàlom, de nekem sincs szükségem arra, hogy valakinek kényszermegoldás legyek. Ràadàsul csavargatja bennem a kést amikor konkrétan ki is mondja, hogy inkàbb meghalna minthogy olyanhoz menjen hozzá és szüljön gyereket, akit nem tud szeretni. Szòval mindennap nyomja a nyugtatòkat magàba, bőg àllandòan, azt mondja kilàtàstalan az élete. Pedig mellettem megvan mindene. Nem hencegésből, de havi 450.000 ft-ot hazahozok, az ő fizetésére kb nincs is szükségünk jòformàn. Mondtam màr neki, hogy hozzà se kell nyùlnia ha nem akar, megveszem én neki amire szüksége van, hagyja gyűjtse a szàmlàjàn, tegye le belőle a jogsit, vagy bànomén..... még egy kis kocsit is vennék neki. De neki semmi nem jò, csak azt hajtogatja, hogy nem szeret, nem akar velem élni csak nem tud lépni. Igazàbòl akkor hùzzon el a pics@ba, oldja meg az életét ahogy akarja, mert nekem se jò ez îgy. Én sajnàlom, hogy ilyen patt helyzetbe van és nagyon szeretem is, szòval plusz fàj is, de nem tudom mi legyen. Az eszem màr szabadulna tőle, mert ha nem szeret és undorral fekszik le velem 3 hetente egyszer kb, csak hogy kussoljak, akkor hùzzon el! És tudom, hogy menne is, csak nem talàl megoldàst. Meg a szivem visszatartanà :( mit tegyek vele? Làtom rajta, hogy totàl ki van idegileg, neki is szar ez a helyzet és sajnàlom, meg szeretem is és nem akarom elveszìteni se.... de sehogy nem jò....