Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kellene reagálnom arra, hogy a párom gyakorlatilag tapsol azoknak, akik bántottak?
Nem voltam egy kedvelt személy a gimnáziumban, undorítóan viselkedtek velem a fiúk. Fogdostak, megaláztak, átvertek, volt, hogy az egyik randira hívott, én meg bedőltem, és meg sem jelent a helyszínen és mindenki nevetett rajtam. Semmi önbizalmam nem volt.
5 hónapja vagyunk együtt a párommal, most jött szóba először a középsuli (túltettem már magam rajta amúgy), és a párom reakciója megdöbbentett. Azt mondta, hogy valamilyen szinten a javamra vált, hogy így bántak velem, mert ennek is köszönhető, hogy ilyen vagyok most, amilyen, mert nem hagytak elszállni magamtól a srácok. Szerinte az összes lányból, akit ajnároznak, egós ribi lesz, ráadásul én nagyon szép vagyok, szóval simán lehetett volna más társaságban belőlem is egy lenéző, torz egyéniség, így viszont egy intelligens, ábrándos, rockzenét kedvelő (ne kérdezzétek hogy jön ide...), gyönyörű nő lettem, aki ismer némi alázatot és udvariasságot a férfiakkal szemben.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, azóta teljesen le vagyok lombozva, hogy a saját páromtól kellett ilyet hallanom.
Vélemények?
válasza:Jól teszed hogy szakítani fogsz vele. A (jelenlegi) párodnak az érzelmi intelligencia szintje a béka s**gge alatt van. A középiskolában a tinik úgy viselkednek néha mint a pszichopaták.
25/F
válasza: válasza:Szerintem meg a férfiak nem normálisak itt. Oké, hogy nem kell ajnározni valakit. De hogy direkt alázni kéne? Hogy jó, hogy alázták?
Értitek egyáltalán mi a különbség?
válasza: válasza:Te "vonzod be" az ilyen embereket.
Tudod, ez olyan, mint az apakomlexus. Ők az idősebb apafigura pasikhoz vonzódnak, beléjük lesznek "szerelmesek" (nem azok lesznek, hanem függősítik magukat tőle, társfüggőség).
Na most nálad is így van. Ugyanúgy történt valami trauma, ugyanúgy függősíteni akarod magad a párodtól, és ugyanúgy csak egyetlen típushoz vonzódsz.
Szerintem érdemes lenne felkeresni egy szakembert, pszichológust, hogy felderítsétek mi volt ez a trauma, és akkor ennek megfelelően lehetne kezelni a gondolataidat, és a beteges társfüggőségre törekvő kapcsolatkezelésedet is :)
válasza: válasza:Én nem egészen úgy látom, mint te, vagy az utóbbi néhány válaszoló. Az tény, hogy te ezt átélted, és borzasztó volt számodra, és bármennyire is túltetted magad rajta, még láthatóan mély sebeket tép fel a téma. Ő viszont nem élte ezt át, nem ezt élte át. Elképzelhető, hogy ő valóban azt élte át a saját környezetében, hogy voltak kezdetben szép és aranyos lányok, aztán aki kamaszkorában "menő" volt, az beképzelt felnőtté vált, ellenben aki nem, az normális maradt.
Szerintem elképzelhető, hogy érezte, hogy ez benned még mindig mint keserűség maradt meg, és próbált megnyugtatni, hogy ennek az egésznek van egy pozitív oldala is. Persze nyilván a legnagyobb pozitív oldal az az, hogy már nem bántanak, de emellett a te személyiségedhez is hozzátett, akár hiszed, akár nem. A másik meg, hogy ha nem ez lett volna, mi lett volna, és az mit tett volna hozzá a személyiségedhez.
Amikor te ezt elmondtad neki, neki nem a szomorú évek összes rémképe villant fel a fejében, hiszen az nem is villanhatott, nem élte át veled. Ő Téged látott az egészben, és azt, hogy ez az egész, vagy a másik eset nem megléte, hogyan formálhatta a személyiségedet.
Mellesleg meg most komolyan...Hímsoviniszta duma? Egy párkapcsolatról beszélünk, meg egyáltalán, emberekről...Az éremnek két oldala van, és nem csak az ÉN oldal. Nem tudom, hogy a sovinizmust kiáltók milyen életet szeretnének, de én valahogy így képzelem el:
Mivel ember vagyok, egy társas lény, és mindenki a környezetemben hasonló ember, ezért alapvetően tisztelem az embertársaimat. A férfiakat külön tisztelem például az erősségükért, azért, hogy megvédenek és például biztosítják, hogy a gyermekeimnek mindent megadhassak. Azért, mert racionálisak, praktikus megoldásokat látnak, elviselik a problémák súlyát, és még az én problémáimból is átadhatok nekik. Tisztelem őket, és az erősséget látom bennük (fizikai és mentális téren), amivel én magam lehetek gyenge és esendő, akkor is tudom, hogy nem lesz semmi baj. Ezt akár alázatnak is hívhatjuk, fogalmazás kérdése.
És még mielőtt elkezdenétek sajnálni, és azt kiáltani, hogy ez mazochizmus, meg alárendeltség, pontosítanék. Ez egy világnézet, egy kép a fejemben egy világról, ami tökéletesen működik. Ez az érem egyik oldala, vagy még találóbb azt mondani, hogy ez az egész egyik fele. Mert a másik oldal sem negatív, vagy hátrány, hanem egyszerűen ennek az elsőnek a kiegészítése. Nem mondanám, hogy elvárások, egyszerűen a gépezet másik fele. Mégpedig a férfiak nők iránti alázata és tisztelete.
Mert minket meg tisztelnek az érzelmeinkért, a gyengeségeinkért, ugyanakkor erős tartásunkért. Tisztelnek, amiért meg tudjuk adni számukra az öröklődést, a gyermeket. Amiért biztosítani tudjuk a békességet, az otthont. Nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem mint megnyugvást, feltétel nélküli szeretetet. Tisztelnek, mert boldogságot és az élet "értelmét" nyújtjuk nekik. Tisztelnek, mert széppé varázsoljuk a környezetüket, mindennapjaikat. És ez a kifejezés végsoron most sem más, mint alázat.
Persze tudom, mindenki tudja csinálni a másikhoz felsorolt dolgokat is, meg ugyanolyanok vagyunk és ugyanaz jár, de szerintem ez nem így van. Különbözünk, mint férfiak és nők, és ez tény. Nincs jobb meg rosszabb, ez csak különbség, mint a körte meg az alma. Két konkrét személy esetén pedig pláne, nem feltétlenül ebben a feloszlásban, de különbözünk. És szerintem nem bizonyítani kellene a másiknak, hogy mi mindent meg tudunk csinálni, hanem tisztelni és szeretni a másik tőlünk különböző tulajdonságait, erősségeit, ugyanakkor egyensúlyban lenni a saját tulajdonságainkkal, és nem görcsös megerősítést keresni, és folyton folyvást bizonyítani.
Az udvariasság meg tényleg egy alapvető tulajdonság számomra, amin úgy érzem teljesen felesleges felháborodni. Mert fordítsd csak meg: milyen az, ha egy nő nem udvarias a férfiakkal? Bunkó és lenéző. Tényleg ezt kérnéd ki magadnak? Normális az a viselkedés? Gondolom, ha ő szereti azt a tulajdonságodat, hogy udvarias vagy férfiakkal szemben, akkor ő pedig udvarias a nőkkel szemben.
Kicsit eltértem a tárgytól, de ennyit muszáj volt reagálnom a nagy "sovinizmus-kiáltásra".
A problémára én annyit tanácsolnék (bár lehet elkéstem), hogy kommunikáljatok. El lehet azt mondani a párunknak szépen is, ha valami rosszul esett, mélyen érintett. Sőt, el kell mondani, ha egy picit is tiszteljük. Ő nem azonos velünk, nem azt érzi mint mi, és ez így van rendjén. (Mellesleg mi sem azt érezzük, amit ő.) Szerintem (egy szemszögből) a világ legnagyobb butasága az ő bevonása nélkül, mások által felspannolva megmagyarázni a tetteit, majd rögtön a szakítással odaállni elé. Másik szemszögből meg úgy van rendjén, ahogy csinálod. Ha nem ér meg annyit a kapcsolat, hogy a félreértéseket, a felmerülő érzelmeket eszedbe jusson tisztázni, akkor nem ér meg annyit sem, hogy együtt maradjatok.
válasza:27 kb. mindent elmondott amit akartam.
Lehet, hogy a párod nem vágta le hogy ez neked szörnyű rossz volt. Férfiaknak általában ez rosszabbul megy. Ettől még pontosan ugyanúgy szerethet. Mond el neki, ne csak azt, hogy mi történt, tárgyilagosan, hanem azt is, mennyire rosszul érintett. Ha bánt, hogy reagált, akkor azt is mond el neki. Van aki a szóbol ért.
Pusztán egy mondatért 5 hónap után úgy dönteni, megbeszélés nélkül, hogy szakítani fogsz, abszurd is és önsorsrontó is. Biztos nem akarsz torzítani, de te is tudod, hogy csak a te oldaladat hallottuk. És amit tőled hallottunk, az is úgy kezdődik, hogy "VALAMILYEN SZINTEN szinten a javamra vált". Nem azt, mondta, hogy jó volt vagy hogy örül neki, vagy hogy egyetért vele! Nekem ez inkább vigasztalásnak tűnik. Egy csomó dicsérettel megspékelve. Igen, ez az "alázat és udvariasság" szöveg ebben a szituációban szerencsétlen. Tisztázni kell, mert tényleg lehet, hogy ismétled a mintát. 42f
Először is, nincsen semmilyen mintám, nem vonzódom az ilyen típusú emberekhez és legfőképpen nem akarom magam függősíteni senkitől. Bírom ezeket az önjelölt pszichológus zseniket...
A gimiben cseszegettek, annak már réges rég vége, tekintve, hogy 25 éves vagyok. A gimi óta egyetlen egy olyan sráccal (elnézést, nem tudom férfinak nevezni őket) sem volt dolgom, mint az ottani osztálytársaim, de olyannal sem, mint a mostani srác.
Akikkel összejöttem, majd vége lett, teljesen más jellegű problémák miatt volt.
A gimiben pedig nem csak velem csinálták ezt, hanem sok lánnyal, az osztályunkban igazából csak 4 volt, akikkel nem, az egyik egy nagyon agresszív, káromkodós, nagyon kövér lány volt, a másik pedig az ő legjobb barátnője, a maradék kettő pedig rettenetesen ronda volt, őket nem fogdosták, csak röhögtek rajtuk.
A barátommal szakítottam, de természetesen nem döntöttem megbeszélés nélkül. Nem úgy álltam elé, hogy szakítani szeretnék, hanem csak feldobtam a témát, és beszélgettem vele erről az egészről. Nagyon sokat beszéltünk, és sajnos több dolgot is mondott, ami sokkal durvább, mint amiket a kérdésben írtam.
Például, hogy azért csinálták ezt a srácok, mert jó tanuló voltam, és mérnöki pályára készültem, fenyegetve érezték a státuszukat, ezért szerinte a fiúknak a természetes védekező reakciójuk, hogy elkezdik szextárgyként kezelni az adott lányt, főleg ha szép. Jelzik, hogy az ágyukban szeretnék látni inkább, nem vetélytárként. Annyira leterhelte az agyam ez a marhaság, és az a tény, hogy ezzel próbálja őket védeni, hogy legszívesebben elhagytam volta a testem, vagy nyomtam volna úgy 15 percre egy kikapcsológombot az életre. :D
Hozzátette azt is, hogy ha nem tették volna ezt, akkor nem biztos, hogy szakmailag is ott lennék, ahol, mert akkor nem szoktam volna meg, hogy nőként is bizonyítanom kell a tudásomat ugyanúgy, mint a férfiaknak, és nem a kinézetemmel akarok érvényesülni, mert megszoktam, hogy a középsuliban nem mentem azzal semmire. Hát, ez is lehozott az életről.
A többi dolgot, amit írtam a kérdésben, csak tovább ragozta, az alázatot úgy értette, hogy normálisan bánok a férfiakkal, és ha nem vertek volna át, akkor lehet, hogy én is "elfelejtenék" elmenni a randira és össze-vissza szórakoznék a férfiakkal, de így, hogy péppé aláztak (így fogalmazott), nem tudom megtenni senkivel.
Szóval a szakítás mellett döntöttem, és szégyellem magam, hogy nem figyeltem a jelekre, hogy ilyen, és majdnem fél évet pazaroltam erre. Pedig voltak apró jelek, csak azokat elhessegettem, mert tényleg nem volt egyértelmű, hogy én vagyok-e a szociálisan (túl)érzékeny feminista, vagy tényleg ő egy idióta.
válasza:Gratulálok, jól döntöttél. Sokkal rendesenn, értelmesebb férfit érdemelsz, mint ez a hímsoviniszta selejt.
Az ilyen talán még a női körülmetélésre is bólintana, milyen jó dolog, legalább nem fog ágyból ágyba ugrálni a lány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!