Elvesztettem? örökre! Mégis ezt h dolgozzam fel? (nem szakítós téma)

67%os vagyok.

Ne aggódj, ha nem megy, akkor nem kell erőltetni, azt hittem, jól esne, csak tartod magad, mert férfiasság..

Természetesen nem kell. MINDEN amit most érzel, teljesen normális.. Ez csak egy olyan időszak, amit át kell vészelni, ki kell birni. Majd egyszer jobb lesz.. addig csak kitartást!

És fogadd részvétem.

Semmiképp ne fojtsd el, megsokszorozódva fog rád törni. Ha rád törne a sírhatnék, akkor sírj, de ne gondold azt, hogy nem lehet, add ki az érzéseidet, merj egy kicsit gyenge lenni. Ez a legnehezebb ilyenkor, és ezt megértem, de adj időt a gyásznak, kicsit törj össze belül, hogy legyen mit újraépíteni, mert ha nem hagyod az érzelmeidet tombolni, egy idő után a tényeges űr, és a hiánya marad. Pörgesd végig a szép emlékeket, gondolj arra milyen volt vele, őrizd, és ápold az emlékét.

Ha ez még nem megy, akkor légy önző, zárd ki a világodból néhány napra, csak aztán kezd el gyászolni, biztosan lesz temetés, ha nem te szervezed, akkor addig próbálj meg egy kicsit másra koncentrálni, ott úgyis minden élőtörik. Ha úgy érzed összeomlottál, ne hagyd el magadat, mindig legyen egy út, amelyen visszafordulhatsz.

Nem tudom, ismered-e a P.S.: I love you című filmet, de mindenképpen érdemes lenne megnézned, ha már készen állsz sírni, ha belül azt érzed, el tudod engedni, vagy csak segítség kell ahhoz, hogy elengedd. Remek színészek játszanak benne, gyönyörűszépen adják elő az egészet, megéri megnézni.

Az idő ha nem is enyhít, de feledtet. Nem fog kevésbé fájni, az hogy már nincsen itt, de egy idő után már nem ő lesz minden gondolatod, egy idő után csak akkor gondolsz rá, ha te akarod.

Persze, ez nem egy-két hónap, vagy év, legalábbis nekem nem ennyi volt, rengeteget vártam, és szenvedtem, igaz, én nem a páromat, hanem a legjobb barátomat, fogadott testvéremet veszítettem el.

Oké, ez így nagyon zavaros lett, de nem akarom átírni, okkal került így a monitorra, remélem, legalább egy kicsit tudtam segíteni, a filmet pedig csak ajánlani tudom, a legjobbak között van, nálam legalábbis.

Nem értem, minek kell bántani.

Ha kamu: hát istenem, egyszer az életben átvágtak, júj. Nem tudom, kinek lenne kedve ezzel szórakozni, semmi épelméjűségre nem utalna.

Viszont ha nem kamu: tudod te mekkora fájdalmat okozol azzal, hogy nem vagy hajlandó empatikusan hozzáálni? Ember vagy, viselkedj is úgy. Ide jött, mert innen vár tanácsot, rohanhatott volna pszichológushoz is, hogy fizesse a súlyos pénzeket. Ha neked van rá keret, az még nem jogosít fel arra, hogy mások érzéseit porig rombold.

Nem vitázni szeretnék, de ha esetleg kamu, akkor is ott a lehetőség, hogy valakinek ugyanilyen gondja van, hátha neki tudnánk segíteni. Légy egy kicsit naiv, úgysem tudja meg senki.