Nektek meddig megy el a párotok veszekedés közben? Mi a leggázabb, amit mondott? Volt valaha anyázás pl?

Bocsànatkérés az a semmi kb.

Volt egy külföldi barátom, aki egy ideje itt élt Magyarországon, nagyon jól tud magyarul. Egyetemisták voltunk mindketten, nyáron hazament, én pedig vele tartottam. Mindketten dolgoztunk, ugyanott, együtt laktunk addig. Egy idő után képtelen volt elfogadni, hogy én egyedül is el tudok boldogulni és sikerült beilleszkednem. Ő arra számított, hogy majd végig rá leszek szorulva a jelenlétére, segítségére, és hogy senkivel sem találom meg a közös hangot. Nem így lett (szerencsére), és egyszer annyira felhúzta magát, hogy már nem tudott mit kitalálni, amivel igazán vérig sérthetne... hát azt mondta, hogy már nagyon bánja, hogy engem megismert. Nem reagáltam rá sehogy, duzzogva ment fel a szobájába, én meg a kollégákkal (akkor már barátaimmal) lent maradtam beszélgetni. Egyáltalán nem esett jól, de az sokkal rosszabb érzés volt, hogy ő elvárta volna tőlem, hogy egy esetlen, gyámoltalan, magányos és szomorú ember legyek, ha éppen ő nincs a közelemben. Mintha ez adott volna neki önbizalmat, ettől érezte volna magát teljes embernek, én pedig ezt a képet leromboltam benne.

4es vagyok. Mondtam neki hogy ilyet nem szabad mondani, ez túl megy minden határon, elsírtam magam. Nem konkrétan emiatt, hanem az alapprobléma miatt válást fontolgatok, mondtam neki, egyelőre azt hiszi levegőbe beszélek.