Jól érzem, hogy kifutópályán vagyok?

A bartánőm munkát váltott, éjszakai recepciós lett 3 hónapja. Az én munkám rugalmas, én osztom be az időmet. Három napot dolgozik, három nap szabad neki. Mikor megy dolgozni éjszakara, fel sem hív, és nem küld üzenetet sem. Éjszaka szokott megkeresni, hogy menjek be hozzá a hotelbe vigyek neki ezt-azt, de csak akkor mehetek, amikor Ő mondja. Őszintén szólva kezdem azt érezni, hogy csak azért mondja, hogy menjek hozzá, hogy ne untakozzon, es szolgáljam ki az igényeit. Igazi papucsnak keszülök a saját magam szemében, pedig az nem az én stílusom, nem vagyok nyámnyila, ezért ezt szóvá is teszem neki. Ekkor jol össze is veszünk, mert természetesen nincs igazam.

Nagyobb lett kettőnk között a feszültség emiatt, elég sokat veszekszünk ha együtt vagyunk, a nappalt végig alusszuk, éjjel vagyunk fennt, és mikor szabadideje van, én nem foglalkozom a munkámmal. Arról nem is beszélve, hogy meggyanúsít, hogy én más nőkkel hempergek, amíg Ő dolgozik. Már-már ez nevetséges, ezen nem igazán húzom fel magam. A szex is mehet a levesbe, mindig jön az indok, hogy fáradt és a szokásos kifogások. Az egészségem is romlik ettől az össze-visszaságtól, és nagy valószínűséggel az övé is. Változtatni nem akar, jól érzi magát és örül, hogy nem zavarják a felettesei. Erősen gondolkozom rajta, hogy véget vetek ennek, elköltözöm és befejezem vele, barmennyire is fontos ember számomra a barátnőm. Gondolom sokat vannak ilyen helyzetbe, jelenleg nem talalok megoldást erre, de egy biztos, hogy a párkapcsolatom közelít a nagy nulahoz. Aki hasonló cipőben jár, vagy talált megoldást erre, kérem írja le.