A nők miért lépnek félre gyakran akkor is, mikor látszólag minden rendben van a kapcsolatukban, házasságukban?

Szerintem mindkettő fel megcsinálja ugyan ezt a másikkal.

Ha a nő rendes a férfi csalja meg. :(

Ha a férfi rendes a nő csalja meg. :(

A két nem félrelépéseinek merőben más okai szoktak lenni. A nőknél az a leggyakoribb, hogy nem érzik magukat nőnek a házasságban. Hiába szereti őket a férj, ha nem ÚGY szereti, ahogy ők azt elvárnák. A férfi pedig jellemzően nem úgy szereti, hisz ő férfiból van, férfiésszel gondolkodik, férfiszívvel érez.

Egyszer az őskorban engem is csaltak már meg. Nagyon mélyről indultunk, s én bedobtam magam, hogy előteremtsek mindent. Másod- és harmadállásokat vállaltam, szombat napközben kőműves mellett segédkeztem, éjszaka zenéltem, vasárnap sírkövesnél dolgoztam. Lassan meglett mindenünk, amikor a feleségem közölte, hogy elhagy. Baromira nem értettem. Ismertem a fickót, a nyomomba se érhetett semmilyen szinten. Ugyan mit adhat, amit én nem? Csak később értettem meg; időt! Jelenlétet. Figyelmet, törődést. Hogy szükség esetén kéznél van.

Azon meg ne kezdjünk el kattogni, miért csal valaki, és miért nem válik el. Ezer oka lehet, amit a gerinctanulmány tinik, a jellemóriás huszonévesek nem érthetnek, mint ahogy annak idején én sem értettem. És ez így szép. Így helyes. Idealistaként kell nekiindulni, mert különben megette a fene.

Kedves Nagy átlag!

A kérdező nem állította, hogy a nők gyakrabban lépnek félre mint a férfiak. A kérdés az, hogy a nők miért. Hogy a férfiak miért, az más kérdés, és itt a GYAKÉRD-is feltették azt.

Kedves Tamás_HU:

"mindkettő kíváncsi másra" közel sem azonos azzal, hogy rögtön fel is próbálja a "más"-t. Tehát ebben nincs semmi természetes, és belátni való.

" Mert az ember alapból vágyik az újra a másra, mindenben."

Az, hogy korunkban az emberek többsége annyira kiüresedett, hogy csak felszínes vágyaik kiélése jelent izgalmat, érdekességet, egyáltalán nem jelenti, hogy ez az EMBER ALAP vágya/természete. Ez csupán a jelen "kulturális" közeg, a fogyasztói társadalom lélekölő, szellemtompító hatásának következménye.

"És kényszerből senki ne maradjon mellettem." Az érmének két oldala van: hogy kényszerből megy el, az elfogadható?

Senki se szent.

Nem azért vagyunk emberek, mert hibázunk, - hanem azért hibázunk, mert emberek vagyunk..

Születésünktől van hibánk minden nap, és lesz is, még meg nem halunk.

A lényeg:

én a kockázatra hivatkozom. Páromat soha nem csalnám meg, mert szeretem, és tudom ő se engem, azonban más dolgokkal kapcsolatban szeretek kockáztatni, mert éget a vágy a kérdés, mi lesz ha..?!

Lebukom, nem? Kiderül, nem? Mi lesz a történetem vége?

Elképzelésem szerint a megcsaló fél is hasonlóan gondolkodik - játszik a gondolatokkal, és tettekkel..

21/F