Mit csinálok rosszul, ha az új barátom sem mer teljesen őszinte lenni velem?

A volt barátom teljesen kikészített azzal, hogy a konfliktusok elkerülése érdekében azt mondta, amit hallani szeretnék, aztán legkésőbb amikor véghez vittük volna a döntést, visszakozott: igazából ő ezt nem akarja. Néha kisebb, néha komolyabb dolgokban is (mint például az összeköltözés). Emiatt egy idő után teljesen megingott a szavaiban a bizalmam, mindig kétkedtem, hogy most épp komolyan gondolja-e, amit mond, és ez nagy szerepet játszott a szakításunkban is.

Pár hónapja együtt vagyok egy másik fiúval, és szép lassan itt is előjön ez a probléma. Belátom, nem mindig reagálok megértően, ha nemet mondanak nekem, de hogy ennyire félelmetes lennék, azt nem hiszem. Észérvekre, kompromisszumra a lobbanékony természetem ellenére is képes vagyok.

Örülnék pár építő jellegű hozzászólásnak, mert úgy tűnik, bennem van a hiba..:(