Tudnátok kérlek objektív tanácsot adni? (hosszú)

Párommal valamivel több, mint 1 éve vagyunk együtt.

Sajnos sose volt teljesen felhőtlen az eddigi időszak és most eljutottam egy olyan pontra, hogy tanácstalan vagyok, megrekedtem, kéne egy külső, objektív vélemény.

Sokáig kísértette a kapcsolatot az ex barátnő szelleme. Nem akarta megszakítani vele a kapcsolatot. Először próbáltam jó fej, meg toleráns lenni, de úgy kb. 7-8 hónap után elegem lett és döntés elé állítottam, hogy válasszon. Letiltotta a csajt, azóta sincs vele kommunikáció. Ez a huzavona azonban nagyon aláásta a bizalmam.

Ő is bevallotta, hogy adott nekem rá bőven okot, hogy bizalmatlan és féltékeny legyek (néha találkoztak, félreérthető beszélgetések, néha túl sokat beszélt róla, stb.) és most azon dolgozik, hogy kijavítsa a hibáit és bebizonyítsa: nincsenek hátsó szándékai.

Hát nem tudom. Szerintetek az a javításra való törekvés, hogy néha random kitalálja, hogy xy csajhaverját nem látta már 1-2-10 éve és ráírt, hogy mi lenne, ha összefutnának találkozni? Ez egy egészséges kapcsolatban, ahol a bizalom egyben van, ez nem is lenne baj. De nem értem, miért kell hergelni állandóan ilyen szituációkkal, időm sincs lenyugodni, átélni egy időszakot, ahol nincs semmi gond, vagy gyomorgörcsöt okozó szituáció.

A legutóbbi ilyen ötlete után egyszerűen kiégtem. Csak arra tudok gondolni, hogy ezt miért érdemlem. Hogy nincs kedvem többé ehhez, nem akarok többet Mariskával meg Juliskával vagy Katikával foglalkozni. Békét akarok, egy sima, egyszerű, normális kapcsolatot!

A másik, ami szemet szúr és egyre rosszabbul viselem - az összeköltözés: ő neki több idő kell, hogy kiismerje a másikat (ezt ég el is fogadom), de az albi másik szobáját meghirdeti (csakis ismerőst akar oda!) folyton és nem zárkózik el, hogy csajhaverok is odaköltözzenek. Csomóan kérdezték már, hogy akkor miért nem költözök én oda? Érvel azzal, hogy fele annyit kell legalább fizessen. Nem tudom ezt elfogadni indoknak, mert abszolút megbízható vagyok pénzügyileg, simán ki tudom fizetni mindennek a felét, ahogy illik. Télen átmenetileg együtt laktunk az albérletemben végzett felújítások miatt, tök jól passzoltunk, egy hangos szó nem volt. Működne, 100%. Egyszerűen nem bírom már lenyelni, hogy engem nem akar beengedni, de valami random csajhaverja odaköltözhetne.

Nem vagyok az a fajta, aki könnyen feladja, meg azonnal kidobja a másikat. Ebben a szituációban is egy hónapja őrlődök.

Én vagyok hiper szenzitív, vagy szerintetek sem fér bele egy ilyen ingatag bizalom mellett, hogy folyton valami nőkkel hergeljen?

Elnézést, hogy hosszú volt és köszönöm az értelmes, segítőkész válaszokat.