Én rontom el ennyire? Kíváncsi lennék kívülállók véleményére!

A barátom és én csak egy éve vagyunk együtt. Az első 6 hónap nagyon szuper volt tényleg úgy éreztem végre kifogtam egy normális pasit akivel egyezik a gondolkodásunk stb..Az apukájáéktól kapott/kaptunk egy lehetőséget,hogy Angliába dolgozzunk. Én nem akartam kimenni dolgozni szerettem az itthoni dolgokat.De, hogy a párommal maradhassak vele mentem. Én nagyon rosszul éreztem kint magam, honvágyam volt, nehéz munkahely stb. Még itthon laktunk együtt amit időt lehetett együtt töltöttünk, együtt mentünk a barátainkhoz, közös élet, együtt vacsi,együtt tévézés egyebek...Amint kimentünk ez mind megszünt.A szüleinél laktunk kint, közös vacsi mindig a szülőkkel, őket mindig meg kell várni a kajálással ha én 5percet kések nem. Együtt tévézést felváltotta az állandó xbox mindennap. A napi program kb.munka,fürdés,xbox,alvás. Nem volt kedve soha sevova menni, mert mindig fáradt. Ha nem én kérem hanem apukája egyből ugrik.Megszűntek az együtt töltött idők és emiatt sokszor hisztis voltam, össze vesztünk stb.Szerintem ez érthető,hogy miért.Neki ott a család egy része, ki tud kapcsolódni, vannak ott ismerősei. Nekem csak ő de még ő se mert mindig fáradt mindenhez kivéve az xboxhoz.Fél évről volt szó, hogy kimegyünk dolgozni de azóta ő változtatott, hogy legalább még két félévet, most már ott tartunk, hogy egész évben kint akar lenni. Én már a kapcsolatunk elején tisztáztam, hogy nem akarok külföldön dolgozni, és nem akarok táv kapcsolatot.Egyszerűen nem érti meg, hogy én nem vagyok boldog ott kint, nem érzem jól magam ott és itthon szeretnék élni. Ezért én vagyok a legrosszabb ember a világon, hogy nem akarok vele küzdeni a jó létért. De ha nem érzem magam boldognak oda kint vele, mert nem is tesz azért, hogy változzon és már nem olyan mint mikor megismertem, hogy várja el hogy ott éljek vele? Én dramatizálom túl a dolgot tényleg, és én vagyok a genyó, mert nem akarok partner lenni ebben a dolgoban?! 24/L