Jogosan zavar, hogy a párom nem dicsér eléggé? Vagy meg sem érdemlem? Vagy a férfiak ezt mellékesnek tartják egy hosszútávú kapcsolatban? ) :

Első hosszabb kapcsolatom, ezért nem tudom mi a 'normális' úgymond.

A kapcsolatunk elején, sőt kb 12-14 hónapig nagyon jó volt minden, (tudom, a rózsaszin köd) viszont akkor tényleg éreztem, hogy szeret és odavan értem. Nagyon sokszor mondta, hogy milyen jó vagyok, örül nekem, annak, hogy komolyan gondolkozom, szereti a felfogásom, a testem, a viselkedésem. Nagyon jól éreztem magam és sosem kételkedtem.

Azóta már a harmadik évünkben vagyunk, és ezek az apró kis dicséretek egyre ritkábbak lettek, sőt már nagyon is azok.

Elsősorban persze magamnak akarok megfelelni, úgy teszek és foglalkozom magammal, hogy meglegyek elégedve. Viszont hiányzik a megerősités, hogy tényleg jó vagyok, tényleg jól nézek ki, tényleg én tetszem neki a legjobban és szereti amilyen vagyok. Senk más véleményére nem adok ilyen téren, tehát nem azt várom, hogy mások mondják meg milyen legyek, de mivel nekem ő a legfontosabb, igenis sokat jelent számomra, hogy meglegyen velem elégedve és álmai nőjének tartson igy ahogy vagyok.

Erre vágyok, és ezt már nem érzem... csak azt nem tudom, hogy azért mert igy van, ezt régen ki is hangoztatta, csak megunta mondani, vagy már nem igy gondolja.

Konkrétan olyan dolgokra gondolok, hogy ha pl elérek valamit, sikerül feljebb lépnem az életben, akkor ne csak annyit mondjon, hogy "én tudtam, hogy meglesz, megmondtam" hanem pl" büszke vagyok rád, nagyon ügyes vagy!"

Próbálok tényleg jó barátnő lenni, már amennyi tőlem telik, kényesztetem, finomakat főzök és sütök, benne vagyok a hülyeségeiben, néha, ha fáradtan érkezik munkából a kedvenc édességével várom, szeretek szexelni bármikor, kimegyünk a barátaival, szeretek pár fiús dolgot(igy nőttem fel)vele akarok egy boldog családot és próbálok jól kinézni,hangoztatom neki, mennyire szeretem. Persze vannak rossz tulajdonságaim is, mint minden nőnek, viszont ezeket egyre jobban megtanulom kezelni és nem mérgezni a kapcsolatot.

Szerintem azért néha megérdemelnék annyit, hogy "tökéletes vagy számomra", "örülök, hogy vagy nekem", "örülök, hogy igy szeretsz", "köszönöm a csokit" , "büszke vagyok rád"...

Vagy ezek olyan dolgok, ha elhangzottak 1-2 éve, akkor illik tudnom, és ne várjam többet?

Az esik rosszabbul, hogy a barátnőim közül sokan fele ennyit sem tesznek a párjukért, de azok úgy beszélnek róluk, hogy csodás barátnők és elveszik feleségül... én meg nem tudom mit rontok el?!

Mi a normális egy hosszútávú kapcsolatban? Ez annak számit? Nyugodjak meg,hisz azért van még mindig velem, mert igy gondolja ezeket, csak nem mondja ki, vagy azért 'illene' csak nem törődik eléggé?

Ti mennyit dicséritek a párotok? Szimplán túl érzékeny vagyok?

Kicsi hoszzú lett,de nagyon örülnék pár tanácsnak, mert elszomorit ez a helyzet és nem tudom mi lenne a normális. 21N