Hosszútávú kapcsolat vs. Szerelem. Hogyan tudnám ezt megmagyarázni a páromnak?

Nem is igazi kérdés, inkább elsírom a bánatomat...

28L vagyok, a párom 32F. 5 éve vagyunk együtt, 3 éve együtt is élünk. A múltkor beszélgetni kezdtünk a jövőről. A párom előállt a farbával, hogy ő se házasságot, se gyereket nem szeretne. Én viszont igen.

Szeretem a páromat. Az intelligenciáját, azt, hogy gondoskodó, hogy mindenbe beleadja szívét, lelkét. IGyeszem mindent megtenni a kapcsolatunkért. A szex is jó köztünk, látom, hogy boldoggá tudom tenni.

Igazából csak keresem az okokat, mit ronthattam el, hogy így érez...

Sosem korlátoztam őt. Volt, hogy együtt néztük a lányok fenekét, és találgattuk, melyikük edz rendszeresen... Ha bandázni akart a haverjaival, mindig engedtem.

Nem hiszem, hogy terheket raktam volna rá, dolgozom, takarítok, ellátom magam.

Szeretek tanulni, olvasni, sokszor vagyok elfoglalt, de mindig úgy igyekszem vállalni mindent, hogy a szükség van rá, tudjak segíteni. (Pl. megosztjuk a házimunkát, de ha elfoglalt, az ő részét is megcsinálom.)

Mindig tudtam, hogy nem tudok mindent megadni neki: pl. z 55 kilómmal sosem fogom tudni megmutatni, milyen a szex egy kövér lánnyal. Szeretem a házimunkát, de a munkám miatt nem vagyok egy mindenes. És a munkámat is szeretem, néha hazaviszem, és ügyködök rajta a hétvégén..

Önálló vagyok, keresek, sosem kértem, hogy tartson el, legyen felelős értem.

De akkor mit rontok el? Tudom, hogy a gyerek drága dolog, de mások is kibekkelték. Tudom, hogy még nincs lakásunk, de ezt is el lehetne intézni szülői segítséggel...

Mi az oka, hogy nem tudunk továbblépni?