Férfiak ti tényleg mindig kicsit birtoklók vagytok ha van barátnőtök?

Amit leírtál az tényleg rendben van kb, a barátod a határokon belül mozog. Ilyeneket az enyém is csinál.

(Nyakkiszívást mondjuk nem, mert én sem szeretem, meg már kinőttünk a tízen éves korból)

De pl hogy egy idegen odajáró pasi több borravalót ad, erre az enyém is tett volna megjegyzést.

Ja, ésa legtöbb pasi féltékeny lenne, ha pultos vagy pincér lenne a nője, elhiheted..

Nekem egyik barátnőm nem akart azért járni egy tök rendes, szimpi sráccal, mert pincér volt, és hogy " részegen a nők rányomulnak" stb. ( ami megjegyzem egyébként, hogy van alapja...)

De ezek normális kereteken belül vannak, hogy csak megemlíti. HA már nem engedne el valahova pl, vagy megütne, korlátozna, na az gáz lenne nyilván. De ennyi simán belefér egy kapcsolatba, ezt meg lehet tanulni kezelni sértődés nélkül is..

Amúgy ezt az "enyém vagy" dolgot én sem szeretem. :)

2 szabad ember vagyunk, együtt vagyunk, egymással,ezt személyesen megértem. Bár nem gyakran hallom szerencsére, meg igazából ezen sem problémáztam soha.

Feleslegesen problémázol te is, vehetnéd sokkal sokkal könnyebben az egészet, hiszen csak megemlíti max ha féltékeny, és nem korlátoz vagy zár kalitkába.

Én pl legtöbbször mosolyogni szoktam rajta. Kivéve ha már túltolta az én ingerküszöbömet is, és rövid időn belül gyakrabban hallom tőle, akkor szólok érte. De ennyi.

86%-os vagyok

"Nem szeretné ha más megölelne,puszilgatna vagy gyengéd érzelmeket táplálna irányomba."

Nézd, ez a normális, nekem legalábbis az lenne a nem normális, ha erre nem lenne féltékeny valaki.

A saját tapasztalatom is az nőként, hogy a férfiakkal való barátságban jobb nem ölelgetni, meg puszilgatni egymást.. Meg minek is?

Nem azt mondom, hogy ha alkalom van, vagy megvigasztalod, szülinapja van stb akkor nem lehet, az más.

De Nőként sajnos sokszor billent át a mérleg haverságból/barátságból vonzalomba a másik irányomból, egyszer még az én irányomból is.

Szóval az ember joggal nem szereti ezeket a túlzott mély barátságokat, ahol legalábbis ennyire intim a testi és lelki érintés.

Mondhatod, hogy de neked most nincs vonzalom...

De ha a kis barát nem homokos, te azt nem tudhatod, hogy neki nincs-e ( pláne egy férfinél :D), és azt sem garantálhatod, hogy később nem jön e elő vonzalom.

Sajnos statisztikailag is nagyon is van rá esély- a nő részéről is-, hogy hosszú idő után elkezdjen vonzódni ahhoz a személyhez, akihez ennyire közel álla másik nemből.

Szóval ez nem kisajátítás, lehet haverkodni, de lehetőleg ölelgetések és puszik nélkül.

Saját tapasztalatom is, hogy érdemes meghúzni a határt, mondom volt hogy poén árán derült ki, hogy egyik fiú haveromnak annak idején tényleg bejöttem, mert egy barátnőm azzal viccelt neki, hogy ő nekem tetszik.. Szerencsétlen meg megörült, meg hogy tényleg, Hát nem..

ÉS mondom, velem is előfordult már, hogy hosszabb idő után, fiú haverom iránt kezdtem el vonzódni- egyszer pár hét alatt elmúlt, de a másik az nagyon más és erősebb dolog volt, és sajnos sokáig is tartott.. Ráadásul kimondatlanul is, de ezzel mindketten így voltunk. JA és itt még csak nem is ölelgettük egymást kb soha.

A tiltás mondjuk sosem jó, ez igaz. De valahol én is tiszteletben tartom, hogy a barátom idegesítené, ha fiú haverjaimmal ölelkeznénk stb. Meg a tapasztalat is az, hogy ha a férfin múlna, előbb-utóbb lett volna szó másról is, ha szingli.

Szóval nem kell ezt nagy tehernek érezned, elég, ha megérted, miért zavarja, és elfogadod, hogy mi az,ami még belefér, és mi az, ami nem. Rajtad áll, hogy mit engedsz meg egy fiú barátságban, de illik szem előtt tartania másik nézeteit is.

De, igen, az övé vagyok, senki másé > értsd: nem a Jóskáé, nem a Pistáé, hanem az övé.

Hozzá tartozom, ahogyan ő is hozzám! :)

Ez nem jelenti azt, hogy nem beszélgethtünk akárkivel, de egy buliban pl. mindenki tudtára adjuk, hogy ácsi, ne táncolj velem/vele, mert foglalt.

A pszichológusod meg nem orvos, hanem bölcsész.

#4, szerintem az a normális gondolkodás, amit az #5-ben irsz meg már elég beteg.

kb. mintha körbepisilne, mint egy kutya.

A pszichológus se valami nagy ász, ezzel a dumával.