A párom sokszor erőszakos. Veletek is volt már ilyen?

Kapcsolatfüggő vagy, azért nem tudod elhagyni. Egyébként csak mert valaki játszik, nem lesz erőszakos, a párod szimplán hülye, de ha ez neked így jó, hát egészségedre. Én nem jövök össze hülyékkel.

Mikor elkapja a torkom, akkor olyat rúgok alá, hogy az anyja is megbánja, hogy a világra sz@rt egy ilyen férget!

13# Mese..... Magadnak is. Legközelebb felpofoz...

Vess véget ennek. Ha nem bírod, hogy erőszakos, beszéld meg vele, és ne maradj vele, hogyha tovább folytatja. Miért jó az neked, hogy bánt?

Az első és egyben legfontosabb amire figyelj (no persze, ha már el nem hagyod, mert nyilván az kéne) az az, hogy gyereket semmiképpen ne szülj ebbe a kapcsolatba. ha te magad felnőttként, önként vállalod ezt a fajta függést egy erőszakos emberrel és erre te kiút helyett mentségeket keresel a számára, az a te dolgod, de egy védtelen gyerket ne kényszeríts arra soha a jövőben, hogy egy bántalmazó kapcsolatba megszülessen és erőszakos , agresszív apa felnevelje, néha-néha megszorongatva a torkát. Nagyon szomorú és tragikus, hogy elviseled mindezt és még csak változtatni sem akarsz, már eleve az nem normális dolog, hogy képes vagy szeretni valakit, aki téged fizikailag bántalmaz és megaláz. Egyértelmű, hogy a hiba a te készülékedben van. Tedd akkor tönkre az életedet, ha neked ez jó, de ne legyél olyan felelőtlen és önző, hogy ebbe bárki tőled függőt belekényszerítesz. Szerencséd lesz, ha ennyiben megáll. Anno mikor a kétezres évek elején albérletben laktam, a szomszédban volt egy ilyen hölgy. Jól szituált, rendes párnak tűntek, normális állás, hatalmas, full extrás bérelt lakás (volt vagy 3-szor akkora mint a mienk). Idővel jóban lettünk, mentünk együtt beváárolni, néha átmentem/átjött. Mindent elmesélt, láttam a foltokat is, de az istennek se hagyta el. Gyerek is született. Én 4 év után álltam tovább onnan, pont előtte egy héttel hívtam mentőt és rendőrt, mikor kora este, pizsamában, mezítláb dideregve a gangon, karjában a gyerekkel verte az ajtót, az ura már a hajánál fogva vitte volna vissza, az én 2 méteres kedvesem kellett, hogy megállítsa. A tarkóján nyílt szét bőr, amikor a fejét a falba verte. Az is így indult. Kis nyakszorítás, karszorongatás, lökdösődés. Úgy tudom ez után még kibékültek, véglegesen akkor hagyta el, amikor az a drága jó ember a kezét törte. Jobb későn, mint soha, de megérteni sosem fogom, a gyerekért rettegtem állandón, szerencsétlen, ő nem választotta azt az életet magának és ilyesmit senki sem érdemel.

Nem jövök össze mindenféle jöttment szarral, ezért nem. Neked mégis megfelel, hiszen tűröd, szóval szenvedj csak, ez csak egyre rosszab lesz. De ha valakinek kifogás a szerelem bármire, az így járt.

Akkor maradj vele, egyszer csak agyonver. Csak könyörgöm, gumit húzzatok, ne szüljél gyereket neki.