A párom nem jó családapa, nem képes eltartani 1 éve fiunkat, engem érzelmileg zsarol, primitív és sokszor erőszakos. Jó döntés e a különválás a gyerek szempontjából?

Próbáltátok már ezt megbeszélni?Ha nem vagy nem sikerült és nem változott semmi,akkor két dolgot tehetsz:

1.vagy vele maradsz és szenvedsz még x éven át mellette

2.vagy ott hagyod,hiszen az embernek csak egy élete van és nem mindegy,hogy azt hogyan éli le.Nem tudom,hány éves a fiú,de előbb utóbb ő is észreveszi majd,ezeket a dolgokat.

Azért sosem olyan egyszerű a dolog, mint az előttem író mondja... Az, hogy jó döntés-e, neked kell eldöntened. Nálunk is hasonló volt a helyzet, de én "megneveltem" a férjem. :D Szerintem állj a sarkadra, meg fog lepődni. :) Mond neki, hogy keressen másik munkahelyet, ha kell adj a kezébe néhány címet, ahová menjen el, és ne fogadj el kifogásokat. Az érzelmi zsarolásaira ne reagálj. Ha erőszakos, ne adj Isten megüt, akkor adj neki egy akkora maflást, hogy a fal adja neki a másikat, persze, csak úgy, hogy a gyerek ne lássa. Én ezt csináltam, amikor kezdtek elharapódzni a dolgok, tudom tudom, nem kellene erőszakkal válaszolni az erőszakra, de nálunk bevált, mert a férjem alapvetően jó ember. Úgy meglepődött azon, hogy nekimentem, hogy azóta eszébe se jut ilyesmi. :D Ha ettől sem tér észhez, akkor valószínű, jobb ha különváltok.

Szerintem sok helyen, ahol erőszak van a családban, az a gond, hogy a nő túl engedékeny. Nem szabad engedni a férfiaknak, hogy azt higgyék, ők az urak a háznál, az a jó, ha egyenrangúak vagytok. Onnantól, hogy hagyod, hogy ő "uralkodjon", na onnan elszabadul a pokol...

nem tudom segit e, az en apam is ilyen volt, es nem bocsatom meg anyamnak, hogy nem lepett ki belole hamarabb :(

kesobb lehet a gyerekkel is ugy fog viselkedni, ahogy veled

Nalunk ez tortent

nagy batorsag kell a kulonvalashoz, de nem huye a gyerek, kicsit nagyobb lesz eszreveszi, h apu meg anyu nem oleli meg egymast, stb

Ami meg a gyereket illeti: Anyukám egyedül nevelt fel 5 éves koromtól, de mély nyomokat hagyott bennem az a pár cirkusz is, amit "apám" csapott, amikor részegen vagy egyszerűen csak rosszkedvében hazajött. Soha nem törlődik ki az emlékezetemből, hogy egyszer bántotta Anyukámat, a szemem előtt (4 éves voltam, és sírva kiabáltam, hogy ne bántsa - borzalmas volt) Anyukám vett egy nagy levegőt és elvált tőle. Nagyon jól tette.

Főleg akkor gondolok erre, amikor olyan barátaimmal beszélgetek, akik marakodó szülőkkel nőttek fel. Annál borzasztóbb nincs is egy gyereknek. Ezerszer jobb a válás. (Illetve ha a szülők nem tudnak szépen együtt élni, az a kisebb rossz.)

És önmagadra is gondolj, hogy NEKED hogy lenne jó, mikor cselekednél a saját érdekeid szerint (melyek most történetesen egybevágnak a gyerekedével) - ha vele maradsz, vagy ha kilépsz?