Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom még mindig nem tudta elfogadni a külsőm, és már én is nagyon szenvedek ettől. Voltatok már így - mi lett a végén?
Igazából nem tudom, miért írom ki a kérdést. Csak én ezt annyira nem értem, már gondoltam rá, hogy valahol tudat alatt nem mer elköteleződni, és e mögé kénytelen bújni, mert a személyiségem és a gondolkodásom szinte tökéletesnek látja.
A külsőmmel - nagyjából elégedett, de amivel nem, az annyira zavarja, hogy még mindig nem tudja, képes-e hosszú távon, őszintén elfogadni. Van, mikor megrohanja az érzés, hogy hülyeség, hogy ez felmerül egyáltalán benne, mert összetehetné a két kezét, hogy megtalált; máskor azonban a sokszorosára nagyítódik a szemében.
(A probléma főként a pattanásosságom, ami nekem is új, még kamaszként sem volt gondom ezzel - s eddig minden barátnője makulátlan porcelánbőrű volt.)
Kezdek elérni arra a pontra, amikor a kevéske maradék önbecsülésem is szétmorzsolódik, és akkor is arra gondolok, vajon hogyan láthat, amikor érzem, hogy milyen boldog mellettem.
Számomra ő az az ember, akivel minden még hátralevő napot el tudnék képzelni, de ez a bizonytalanság már nyomokat hagy mindkettőnkben.
Valaki még volt ilyen helyzetben bármelyik oldalon? Kifogás volt, vagy az igazság a külső? Ti hogy birkóztatok meg vele?
Hozzáteszem, látom rajta, hogy szenved ettől, próbál változni és átlépni ezen - bár olykor meg az az érzésem, hogy várja, mikor derül ki valami komolyabb galiba velem kapcsolatban, hogy arra hivatkozva nyugodt szívvel szakíthasson.
Ha lenne mit tenni, biztos, hogy segítene. Eddig is felajánlotta, hogy ha találok kezelést, megoldást, és pusztán anyagi akadálya van, számíthatok rá - de még nem bukkantam rá semmi okosra. Ma is endokrinológusnál voltam. :/ Sajnos durván beavatkozó, különben is csak elfedő, a szervezetet és magzatot károsító gyógyszert _én_ nem vagyok hajlandó szedni, nekem többet ér a viszonylagos stabil hormonháztartás, az egészségem és a termékenységem, mint a külsőségek. Pláne, hogy egyébként mindketten nagyon vágyunk családra. Úgy tűnik, velem vagy így vállalja be, vagy nem vállalja be...
Más nem marad, reménykedek, hogy végül jól alakul. Az, hogy elhagyjam, továbbra sem merül fel, imádom őt, hozzám illőbbet még ezzel a hullámvasutazással sem hiszem, hogy találnék.
Köszönöm mindenkinek a választ!
Gratula!
És azt lehet tudni, hogy nálad mi vált be rá?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!