Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit szólnátok ahhoz ha a párotoknak ilyen terve lenne a jövőre nézve?
Én 20-as éveim elején járok, barátom 30-as éveiben jár. 3 éve vagyunk együtt. A barátomnak max 2-3 éven belül össze gyűlik egy nagy összeg, és azt tervezi hogy házat akar építeni. A gond ott kezdődik, hogy olyan telket akar venni, ahol 2 házat tud építeni, amit majd elválasztanak. Az egyik házban a szülei és a 40 éves testvére élne majd, a másikban meg ő, és majd a családja később. Jelenleg spórolás miatt a barátom a szüleinél él. Én még egyetemre járok, de már úgy szeretnék én is elköltözni itthonról albérletbe távol a szüleimtől. Suli mellett dolgozok is.
De így nem tudok tervezni a barátommal, aki nem akar albérletbe jönni mondván hogy drága. Illetve azt tervezi hogy közös telken lesz 2 ház, az egyikben a családja, a másikban meg ő és majd a családja. Engem ez az ötlet nagyon kiborít és elkeserít. Nem így terveztem a jövőmet 20on évesen hogy majd akit a legjobban szeretek, közös telken kell élnem vele és a családjával...... Én mindig is szabadságra, nagyvilági, nagyvárosi életre vágytam.
Persze ez nem jelenti azt hogy örökké együtt leszünk, lehet pár év múlva szét megyünk. De jelenleg nagyon szeretem őt. És engem ez az elképzelés teljesen kiborít. Azt mondja azért döntötte el ezt már rég, hogy ő így tervezi, mert a szülei idősek (60 évesek), [ itt megjegyzem hogy az én szüleim is 60 fölött vannak, még is nagyon fittek, és fiatalosak, egészségesek, sportosak, szóval az öregedéssel együtt rohadtul nem jár a leépülés] és majd akar rájuk vigyázni, meg segíteni fát betenni a kályhába, hogy ne ők cipeljék idősen..... ez egy ilyen jelképes magyarázat, de a lényeg érhető....
Nektek mi a véleményetek?
Meg írtam az egyik válaszolónak is és megírom nektek is: az apukájával, meg tesójával nincs különösebb bajom, ők tökre elvannak, el szerelgetnek, bütykölnek, söröznek. De az anyja....... egyfolytában panaszkodik nekem. Meg egyfolytában cseszegeti a barátomat hogy mikor lesz már unokája, hol ott én még nagyon fiatal vagyok, és 30 éves koromig egyáltalán nem is akarok gyereket. Mindig okoskodik nekem az anyja hogy hogy kell gyereket nevelni, meg így kell velük bánni meg úgy.... meg úgy az élet nagy dolgaival kapcsolatban egyfolytában okoskodik nekem.
A barátom azt mondta h megbeszélte már rég az anyjával, ha egyszer sikerül így építkezniük, akkor nem fog rá mászni az anyja, és ezt megígérte neki. Nos, azt gondolom taláááán ez egy darabig tartható, de ha esetleg tényleg jönne a gyerek, akkor ott kő kövön nem maradna.... egyfolytában átjönne, okoskodna, beszólna, nem lenne nap amikor ne láthatnám.
Mondom, nem lehet tudni mit hoznak az évek, lehet hogy nem leszünk együtt, de jelenleg nagyon szeretem a barátomat, és jó lenne vele komolyan gondolkodni, mert nagyon értékes ember. De ezt egyszerűen nem bírom lenyelni.
válasza:"Szerintem meg van oka miért gondolkodik így és ez becsületességet és hűséget tükröz."
30 évesen? Bazzeg! Ez miden csak nem normális! Spórol a semmire! Saját élete nulla. Hűség? Kihez?
45+ évesen meg rájön (mikor a szülők már nem lesznek),hogy Ő nem is él! ég épp időben, hogy átélje azt amit 30 évesen kellett volna!
válasza: válasza:Város vagy falu - kinek a pap, kinek a paplan.
Egyébként mi az, hogy a semmire spórol a srác? 2-3 éven belül összegyűlik neki egy nagyobb összeg, amiből vesz egy telket, és épít rá két külön családi házat. Ez semmi?! Nem hinném. Többet ér, mint egy kétszobás albérlet a 3. emeleten.
Én kertes házban élek, ráadásul olyan jó fekvésűben, hogy még nyáron sincs bent az a tikkasztó dögmeleg, és ezt soha, senkivel el nem cserélném.
Egy órát kell utaznom egyetemre, már lassan két éve ezt csinálom, és nem baj. Nem akarok se kolis, de albis lenni. Szerintem amíg be tudok járni (és a barátom is itt lakik tőlem párszáz méterre), addig fölösleges albit bérelnünk, mert olyan lenne, mintha egy nagy, sötét lyukba dobálnánk a pénzt és az energiát. Én az albérlet árát inkább félreteszem egy megtakarítási számlán, és olyan lakásba teszem a lábam, ami az enyém.
Másrészt: szerintem egyáltalán nem baj, ha ott vannak a szülők. Ha lesz gyereked, akkor fogsz örülni, hogy van, ki vigyázzon a gyerekre, nem kell bébiszitter. Anya és fater elváltak, mi a nagyszüleimnél laktunk, Papa elég sokáig velünk is volt. Mindig értem jött, vigyázott rám, játszott velem, volt, aki már a kapuban várt, amikor később hazajöttem suliból/diákmunkáról, és beszélgetett velem. 3 éve halt meg, és azóta is borzalmasan hiányzik. :(
Persze ha a szülőknek bajuk van veled, az más. Azonban neked az egyetlen problémád az anyóssal a gyerek téma (beszéljétek meg, hogy nem szülsz a semmire, főleg a párodnak kellene ezt benne tudatosítania), másra nem szól be neked.
Jah, és a városon belül - kertvárosban - is tudtok építkezni. Oda ugyanúgy elmegy a helyi járat, és épp úgy bent vagy 5 perc alatt a városközpontban.
60 évesen meg persze, hogy még nem leépült az ember, de innentől sajnos csak rosszabbodni fog az állapotuk. (Sajnos ez tapasztalat.)
21/L
válasza:Ahol az embernek az elso csaladja kozelebe van, ott a masodik csalad soha nem fog megferni.
Mondta ezt a nagymamam, aki 70 eves es egyutt elt ket anyossal(anyosa es annak az anyja- o mindig ez hajtogatja, hogy neki ketto is kijutott egy ferfitol). Elete legrosszabb idoszaka volt, a mai napig felemlegeti, hogy o elvalt volna nagyapamtol, ha nem koltoznek kulon.
Es nem csak tole hallottam, hogy katasztrofa igy elni.
Es ha meg nem is fognak minden nap atjonni, beleszolni barmibe,a parodat ugraltatni akkor marad az apolasuk, amit majd a parod magara vallal(amit ugye te is irtal...Vagy esetleg (nem te lennel az elso) rad is harulna vegul a gondozas. Ami oszinten szolva munka, gyerek, haztartas mellett igazan "jo" lehet.
Szep dolog masok segitese, foleg csaladon belul, sot nemileg el is varhato, ADDIG ameddig az embernek a sajat eletembol semmirol sem kell lemondania. Ez itt nem huseg, tisztesseg es becsuletesseg kerdese, hanem szimplan butasag, es egy olyan dolog vallalasa, ami a mai vilagban nem igazan kivitelezheto. Legalabbis ha az ember szeretne azert elni is vmennyit.
Szoval kerdezo, en nem tudnek es nem is akarnek igy elni. A parommal es a gyerekekkel akarom a csaladot alkotni, nem pedig az anyossal, apossal, sogorral. Mar ami kozeli csaladot illeti.
válasza: válasza:A szülők ápolására fel lehet bérelni szakembert. A nagymamám példáján keresztül láttam, hogy mindenki tehet az egészségi állapotáról. Persze az öregséggel bármi közbejöhet, de anyukám és apukám is egészségesen él, mozognak, bicikliznek, anyukám több száz km-es túrákon vesz részt, apukám aktívan sportol, és egészségesen étkeznek. Illetve lefoglalják magukat. Ennél többet ugyan nem lehet tenni, de nagyra becsülöm azt aki mindent megtesz az egészségéért.
Ellenben a barátom szülei láncdohányosok, zsírosan és sokszor egészségtelenül étkeznek, egy rakás gyógyszert szednek (otthon kb gyógyszertáruk van, annyi a gyógyszerük), nem mozognak, nyavalyognak. Azt gondolom hogy ezek alapján túl sok jóra nem számíthatok velük kapcsolatban.....
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!