Én reagálom túl? Van így értelme?

Több mint fél éve vagyunk együtt. Az elején minden rendben ment ahogy általában szokott. Hozott néha virágot is. Viszont hamar kibuktak a dolgok. A nemi életünk messze a legjobb, jobbat nem is kérhetnék. De lelkileg teljesen elvagyok hanyagolva. Ritkán érdeklődik felőlem hogy hogy vagyok. Én napi szinte kérdezem tőle hogy mi van vele, hogy van, mi van a munkahelyen stb... Ő viszont csak annyit hogy mi a helyzet vagy hogy hogy telik a napom de ha el is kezdem neki mesélni közbevág vagy nem is figyel rám, viszont ha neki van mesélni valója sokszor szintén a szavamba vágva fénysebességgel ledarálja. Kissé feledékeny vagyok és elvárja hogy a saját dolgaim mellett az ő dolgait is fejben tartsam. Változó beosztása van és rendszeresen elfelejti megemlíteni mikor dolgozik és az az érzésem hogy csak akkor keres meg ha szexet akar. Ritkán visz el magával ha a baráti társaságával találkozik mondván hogy nekem ezzel bajom van ha mennem kell pedig én szeretek velük lenni jó kapcsolatom van velük. A problémák alól kibújik. Rendszerint faképnél hagy vagy azt mondja hogy nincs kedve a hisztimhez.Mint minden embernek nekem is van egy nagyra törő álmom amit egyszer elmondtam neki és ő kinevetett és lenézően kérdőre vont hogy még is hogy gondoltam ezt hogy hogy fogom ezt megvalósítani. És sok más apróbb célomnál is úgy látom hogy nem hisz a sikeremben. Teljes mértékben azt érzem hogy kevésnek tart engem még ahhoz is hogy takarító legyek valahol. Rendszeresen megbánt az ilyen dolgokkal és persze a bocsánatkérés elmarad és még én vagyok előhozva hogy csak hisztizek minden ok nélkül. elvár dolgokat tőlem de ugyan azokat én nem várhatom el tőle.... Szerintem ez így nincs rendjén. Szerintetek?