Én reagálom túl a helyzetet, vagy ez tényleg nem megszokott egy párkapcsolatban?

Próbálok rövid lenni.

A barátom az elmúlt két hétben nagyon sokat dolgozott, így nem találkoztunk. Én ebből nem is csináltam alapvetően problémát, megértő voltam, gondoltam van elég baja, nem nyaggatom még én is.

Viszont!

Napok teltek úgy el, hogy nem beszéltünk, meg se kérdezte, hogy mi újság, hogy vagyok, amikor én felhívtam szinte sose ért rá, persze mivel dolgozott nem is hívtam túl sokszor, gondoltam ha ráér visszahív.

Közbe tudtunk is volna találkozni, de akkor is volt kifogás.

Amikor én szóvá tettem neki, hogy nekem ez így nem jó és nekem nagyon rossz volt ez a két hét, egyáltalán nem értette meg.

Nem az a baj, hogy dolgozik, hanem hogy a munkán kívül sem érzem az érdeklődést.

Lehet én reagálom túl, de én úgy gondolom, hogy azért napi egyszer elvárható, hogy beszéljünk. Én is sokat dolgozok, tanulok mellette, háztartást vezetek, stb., de ha csak pár percre is, akkor is szakítok időt arra, hogy beszéljünk.

Mi a véleményetek erről?

Köszönöm a válaszokat előre is, nem fogok megsértődni ha azt mondjátok, hogy én vagyok a hisztis. :D

U.i.: Mindketten huszonévesek vagyunk.