Jogosan esett rosszul, hogy nem állt mellettem a párom?

Nő létemre ki kellett húzni a fogamat, az egyik rágót, és jelenleg nincs pénzem megcsináltatni.

Bedagadt az egész arcom, közölték az orvosok,hogy ez már kórházi eset. Az ügyeletekről elküldtek, egész nap a sírás folytogatott, mert iszonyatosan fájt, egy fájdalomcsillapító sem hatott.

Több orvost megjártam, amikoris kaptam antibiotikumot. Estére viszont olyan szinten bedagadt, hogy duzzadt a szemem felé, így nem teketóriáztunk, szüleim bevittek Pestre egy ügyeletre. Ott megröntgenezték, és közölték, hogy ezt bizony ki kell húzni.

Ilyen fájdalmat még nem éltem meg. Mikor kihúzták, teljesen megkönnyebbültem, mintha a bűneimtől szabadultam volna. :D

Felhívtam a páromat, megmondtam neki, hogy ki kellett húzni, mire ő kiakadt, hogy én hogy lehettem ilyen buta, hogy kihúzattam, mert azt bizony meg tudták volna menteni.

Mondtam neki, hogy ez így volt jó, mert nem kell tovább szenvednem, és sokkal jobb, de szerinte hatalmasat hibáztam és én tudom.

(hozzá teszem, neki is ugyanaz a foga hiányzik. :) )

Azóta nagyon rosszul érzem magamat. Lehet apróság, de ahelyett, hogy mellettem állt volna, még rámförmed a telefonban.

Azóta teljesen magam alatt vagyok. Jogosan?

Az önbizalmamon is csorbát ejt, de nyilván most nincs pénzem műfogért, amit nem csak beragasztanak, hanem rendesen, igényesen megcsinálnak.