Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális ha féltékeny vagyok a párom gyermekére?
A jelenlegi páromnak, van egy kèt éves kislánya az elõzõ élettársától.
A dolog bonyolult, mert a gyermeke anyja es annak élettársa nemrég utcára kerültek, így jelenleg a szomszédunkban laknak egy szobában, a párom édesanyjánál, aki ugye a kislány nagymamája.
A párom napi szinten átjár persze, segít mindenben, a kislányt is áthozza természetesen, ami nem is zavarna engem,
mert imádom a gyerekeket.
A minap a párom közölte, hogy én a második számù nõ vagyok az életébe, neki a mindene a kislány.
Erre mondtam, hogy ez természetes, mire õ azt felelte, az õ gyerekük különleges és ez az õ érdemük, de leginkább a gyermek anyjáé.
Mióta fent áll ez a helyzet, teljesen féltékeny vagyok és nem az ex barátnõre, hanem arra, hogy minden a gyerek körül forog, mindegy az, hogy már külön vannak.
Nyugtassatok meg, hogy normális amit gondolok, mert már kezdem azt érezni, hogy megõrültem.
És ha nekünk is születik egy baba? Az már nem is lesz különleges?
Értem én, hogy a gyermekét, mindenki a legjobban szereti, de teljesen ùgy jön le nekem, mintha õket tartaná az elsõ szàmù csalàdjànak, holott terveznünk kène a közös jövõnket.
De ez a kislàny örökkè ehhez a màsik nõhõz koti majd és sosem leszünk teljesen függetlenek.
Ez megoldódhat késõbb? Beszélhetek neki errõl?
Nézd, beszélni beszélhetsz, de mielőtt megpróbálnád rávenni, hogy dobja el a saját gyerekét, először gondolkozz el rajta, hogy "siker" esetén hogyan fog majd kötődni a ti közös gyereketekhez?
Mert hát az neki épp úgy lesz gyereke, mit az exével közös!
(Értem én ezt a féltékenységet, de ha belegondolsz, a férfiak minden párkapcsolatban óraműpontossággal így járnak, ha megjön a baba - a nőnek első a gyerek lesz, ugye... -, oszt mégse csinálnak belőle "ügyet".)
A mostohaanyám ugyanezzel az idióta indokkal tett teljesen tönkre.
Anya igaz már nem élt, de totál féltékeny volt rá, rám és 7 éven keresztül bntott, megalázott, zsarolt, és mindent, amit "nyom nélkül" lehetett.
Bár el nem vert soha, de a szavaival majdnem megölt, nem sokon múlt, hogy fel ne kössem magam.
Szvsz hagyd ott a srácot, hadd találjon egy értelmes, felnőtt nőt, aki elfogadja gyerekestül.
A párod nem tudja helyén kezelni a dogokat.
Van 3 nő az életében
- lánya
- párja
- exe
Nem állíthat fel igazi rangsort közöttük, hogy ki a fontosabb, és ki a kevésbé fontos, mivel 3 teljesen külön kategóriát képviselnek.
Te a párja vagy, nem fontosabb, vagy kevésbé fontos, mint a gyermeke, hanem a párja.
Nincs rivalizálás, nincs alá-fölé rendeltség, egyikőtök a párjaként kellene, hogy a legfontosabb legyen, a lányának pedig mint a gyermekének.
(ha lesz még egy gyereke, akkor majd ott is rangsort állít fel, hogy a két gyerek, meg a párja között milyen a rangsor?)
ui: egyébként úgy tűnik, hogy nincs ő teljesen túl ezen a szakításon, és nagyon nem tisztázta még magában azt, hogy pontosan milyen viszonyt is kellene kialakítania az életében lévő nőkkel
Tudom, hogy ez nem normális egy felnõtt nõtõl és nem is tudnék én utálni egy két éves babát emiatt, talán én vagyok az, aki eltùlozza a dolgot, egyszerüen zavarnak ezek a megnyilvánulásai.
Persze szeresse a gyerekét, mert az a legfontosabb, nem konkrètan a gyermekkel van a problèmàm, csak fàj ez az erõs kötõdèse az elõzõ csalàdjàhoz. Köszönöm a válaszokat, megpróbálom elmondani neki, remélem meggyõz majd, hogy velem tervez közös jövõt és ha jönne még egy baba, nem csak a másodikak lehetünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!