Önző vagyok emiatt?

24 éves nő vagyok, 4 éve élek egyedül és tarto fenn magam.

Még az egyetemen megismertem egy srácot, akivel egy szűk éve összejöttünk. Az elején nagyon sokat veszekedett az anyukájával,de mára észrevétlenül hozzám költözött. Nem tudom mikor hagtuk el a heti 1-2 otthon alvást, de már nála él.

Én már szeretnék belátható időn belül házasságot, közös ingatlant, gyereket, vagy ezek közül bármilyiket. De a jelenlegi párommal nem tudom elképzelni a jövőt. Lépten nyoon azt hangoztatta, hogy ő gyerek akar maradni, egészen addig, amíg azt nem feleltem neki, hogy a szerekek nem szexelnek. Ezek után mérséklődött, de nem szűnt meg. Majd leültem vele és elondtam, hogy milyen férfiatlanná teszi a viselkedése számomr. Ott duzzogott pár órát, azóta ez nem került szóba.

Beszélgettünk a családalapításról sokat. A kapcsolatunk első pár hónapjában azzal etetett, hogy belátható időn belül lesz is valami, de aint komolyodott a kapcsolatunk, úgy csúszik ez egyre hátrébb benne.

Majdnem kibuktt az egyetemről, amit nem is bántam volna, mert legalább az élet picit rákényszerítette volna, hogy nőljön fel, de bent maradt végül. Így még minimum 3,5 évig egyetemista lesz. Dolgozni nem hajlandó, mert a diákmunka keveset fizet.

Úgy érzem egyre inkább felőrlődöm ebben a kapcsolatban, mert minden problémával magara maradok.

Egyre többet fordul meg a fejemben, hogy elhagyom, de a másikoldalról meg azt érzem, hogy támogatnom kell, hisz egy pár vagyunk. De fáj, hogy ezzel a saját családalapítási vágyamtól vágom el magam.