Csak szerintem borzasztóan önző a párom?

Én 18 vagyok, ő pedig 28. Én még suliba járok, ő már dolgozik. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy ő, a barátom a szomszédban lakik. Ezért elvileg nem nehéz találkoznunk.

4 hónapja vagyunk együtt. 2 hónapig minden ment rendesen. Írogattunk minden nap, beszélgettünk személyesen többnyire hétvégén. 2 hónapja feküdtünk le először. Konkrétan onnantól kezdve jött az elő, hogy már nem elég neki, ha hétvégén találkozunk (hétvége=péntek estétől vasárnap estig nekem akármikor jó volt).

Nem is azzal van a baj, hogy akar hét közben is találkozni. A gond az, hogy ő fél 10-kor ér haza. Én meg 5-kor kelek. Ha én 10-kor még randira megyek, akkor tuti, hogy éjfél előtt nem érek haza. Neki könnyű, mert 9-re jár dolgozni. De én így alig tudok pihenni. Ha neki jó lenne a délután, akkor nem lenne gond. Nem arról van szó, hogy 9-kor én lefekszem. De akkor még készülődni, stb... Volt, hogy felhívtam és mondtam neki, hogy nem megyek át. Teljesen kiborult, aztán meg azzal magyarázta, hogy sajnálja, de nem bírja ki, hogy egész héten nem lát.

Azt is mondtam neki, hogy néha nem lehetne azt, hogy mondjuk felhív és beszélgetünk. Erre kiröhögött. Nem vagyok lelkizős, de azért mégis!

Mielőtt írnátok, nem az első barátom, tehát nem az van, hogy kötöm magam hozzá, mert azt sem tudom milyen más férfivel. Érdekes, mert ennek ellenére azt érzem, hogy szeret. Mivel vegyem rá, hogy értsen meg engem is?