Lehet a hűséget "tanulni"?

Nagyapám a következő tanáccsal látott el serdülő koromban: " Kislányom, jegyezd meg jól€4 Egy férfit akkor tudsz megtartani, ha gondoskodsz róla, hogy mindig tele legyen a gyomra és mindig üres legyen a...khm...zacsija." Nagy igazság van abban, amit mondott, de azért nem ennyire egyszerű a dolog.

A férfiban is él a kíváncsiság és a nőben is, utóbbiban viszont jóval erősebben.

A hűség nem egy megtanulható dolog, mert az ember csak nagyon rövid időszakokra tud erőszakot tenni saját magán, a természetén, így előbb-utóbb ki fog kacsintani a kapcsolatából. Nincs miért aggódnod. El fog jönni az a partner, aki mellett minden szempontból annyira "jóllakottnak" fogod érezni magadat,hogy eszedbe sem jut majd másik után nézni. Egyébként pedig azt gondolom, hogy még mindig jobb, ha egy házasságkötés előtt tombolja ki magát valaki, mintha a házastársát csalná folyvást.

Ez az - az amúgy sem sokat érő szociobiológiát, evolúciós pszichológiát itt nem tudjuk előszedni, mert ugye az a férfiak hűtlenségét akarja undorító módon megmagyarázni, hogy aztán kaján kifogást szolgáltasson nekik - szórni kell a génjeiket; de itt ugye a Kérdező nő. Lehet, épen hogy arról van szó, hogy az embereknek összetettebbek az igényeik, mint az állatoknak - milyen érdekes, hogy az ebből fakadó tetteket sokan mégis úgy akarják megmagyarázni, mintha az ember állat lenne. Illetve az emberek ocsmény tetteit milyen sokszor minősítjük -jogtalanul- "állatiasnak"...

Szerintem lehet "tanulni" a hűséget, mondjuk a megcsalásba fektetett (fektetni szándékozott) energiát szánd a kapcsolatod izgalmasabbá tételére - de persze csak olyannal fog ez működni, akibe szerelmes vagy. Kérdezd meg magadtól, miben jobb az a másik - jó esetben rá fogsz jönni, semmiben, és nem éri meg az esetleges lebukás kellemetlenségeit, a Kedvesnek okozott fájdalmat. Persze viszont az az önmegtartóztatás nem sokat ér, ha amúgy szétvet a vágy egy másik iránt. (És ez nem cska múló szeszély, hanem beeszi magát a fejedbe.) Önmagad lebeszélése akkor jó technika, ha csak a kíváncsiság hajtana.

Hypathia

Ja, és az említett Nagypapa tanácsa - bár kétségtelen, hogy jót akart - egy az egyben a férfinak a nő általi kiszolgálására épül.

És ez ingoványos hozzáállás, és nem biztos, hoyg működik - rengeteg olyat ismerek, ahol szegény nő naponta 3 fogást tesz az asztalra, az ágyban is igyekszik, és mégis megcsalják. Miért? Mert a pasi úgy érzi, megteheti - és ez már nem "természet", "kíváncsiság" stb. hanem SZEMÉTSÉG.

Épp ez az, hogy EMBEREK vagyunk, és nem automaták, gépek, amik helyesen működnek, amennyiben fel vannak töltve illetve le vannak csapolva.

Hypathia

Szia, szerintem lehet. Férfiként éltem át, amit te is, azaz a nagy és komoly kapcsolatokból is kikacsintottam, mert csak. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. A házasság alatt sem változtam sokat. Aztán, miután kiderült, hogy kölcsönösen megcsaltuk egymást a feleségemmel, újraértékeltük a dolgokat. Nyíltan beszéltünk egymásnak a vágyainkról, gondolatainkról, és megállapodtunk, hogy, ha szükségét érezzük, bevonunk harmadik, negyedik embereket a kapcsolatunkba. Kiderült, hogy évente legfeljebb 2-3 alkalommal érezzük szükségét a "vadulásnak". Ilyenkor swinger klubba megyünk, vagy más módon találunk párokat hogy kiéljük a vágyainkat.

Négy éve hűségesek vagyunk egymáshoz. Tudjuk, hogy bármit megkaphatunk a másik segítségével, csak kérni kell :D

Na igen, amit utsó válaszadó ír, az úgy korrekt. Nem sunnyogtak, nem alakoskodtak, hanem odaálltak egymás elé és megbeszélték a valamilyen szinten nyitott kapcsolatot. Én ugyan nem akarnék ilyen kapcsolatban lenni, de elismerem, hogy különbözőek vagyunk - ha mindketten boldogok így, hajrá!

Viszont aki a háta mögött csalja meg monogám párját, ráadásul mindenki tudja, csak szegény pár nem - na az maximálisan elítélendő.

Én vagyok a nagypapás hozzászóló.

Szerintem pedig egy jó kapcsolatban nem szolgál senki sem senkit, mert a két fél egyenrangú társa egyásnak.

A főzés egy feleség részéről szerintem nem ajándék a család számára, hanem alapvető gondoskodás, mert ehhez a családban ő ért a legjobban, ahogyan a férfi is kicseréli a kiégett égőt, beprogramozza az elektronikai kütyüket, stb. mert ahhoz meg ő ért jobban. Egy családban mindenkinek van saját dolga, ezzel járul hozzá ahhoz,

hogy a kis közösség, a család jól működjön. Ez persze nem jelenti azt hogy szükség esetén ne lehessen megcserélni a feladatokat, néha meg is kell. Az a lényeg, hogy egyformán osztódjn el a teher a két fél vállán.

Seki sem tud - még a nő sem természetesen - 100 %-ot teljeíteni hat helyen egyszerre. Ha esténként mindent elkövet az ágyban, az lehetséges hogy azért kevés mégis, mert a férje érzi a kényszeredettséget a közeledésén, érzi a vágytalanságát, stb. Egy nő sem örül, ha a férfi ímmel-ámmal motoszkál rajta. Le kell ülni ilyenkor a két emernek és megbeszélni, hogy mit tartanak mindketten alapvetően fontosnak a kapcsolatukban és ezekben kell kompromisszumos megoldásokra törekedni. Az is előfordulhat, hogy a hozzászólásban említett kiszolgált férj,szíves-örömest lemond az esti pacalpörköltről időnként egy igazán vággyal telt, kiadós és lendületes szeretkezésért. :) Mindent meg lehet beszélni. Ha mégsem, akkor alami alapvető probléma van kapcsolattal.