Ha sírva fekszel le aludni a barátod/barátnőd mellet este, a folyamatos veszekedések és megbántások miatt, és ő nem is foglakozik vele hanem simán elalszik, az már a kapcsolat végét jelenti?

Ha tényleg komoly dolgok miatt sír az ember és a másik ezt figyelmen kívül hagyja, szerintem azzal már nem érdemes foglalkozni... Ha túlzás, amiért az egyik fél minden este elsírja magát, akkor viszont érdemes elgondolkodni, hogy kinek is kéne lépni és merre.

Nekem egy ilyesmi kapcsolatom volt. Már összerezzentem, ha este hozzámért a párom és álomba sírtam magam, mert nem értettem mit keresek én még itt. Őszintén szólva így visszagondolva valószínű inkább azon sírtam, hogy egy újabb sikertelen, tartós kapcsolatot kell lezárnom, előröl kell kezdenem mindent.

Volt ilyrn kapcsolatom, ès igen az már a vège volt. Volt pár ilyen èjszakám, amit megelőzőtt az, hogy a kedves párommal nem jutottunk dűlőre a szakítás terèn.

De jót tett, mert egy ilyen utân reggel úgy èbredtem, hogy nah akkor mostantól èn egyedülálló vagyok, inkább megdöglök egydül, mint egy szr kapcsolatban. Ès többè vissza sem nèztem.

Utólag azt hiszem, ez kellett ahhoz, hogy lèpni tudjak, hogy tènyleg nagyon szr legyen a helyzet. Márpedig ha sírok, akkor szr a helyzet!

Beszéltek egyáltalán a problémákról, vagy csak a bőgés megy?!

Megmondod neki, hogy hé, te hülye, ne beszélj így velem, mert szarul esik?

Ha igen, és ennek ellenére is bunkózik, idióta vagy, amiért eltűröd.

Ha nem, csak némán tűrőd, akkor sem vagy százas, hogy nem szólsz neki.

Én mindig szólok, ha a másik megbánt, és rövid idb belül meg is beszélem vele nyugodtan, nem sírok, mert az pont sehová nem vezet.

Sajnos igen,nálunk is ez volt! Az elköltözésem előtt aludtam sokszor külön és sírva,ő meg horkolt a hálószobában...

Azóta külön vagyunk és továbbra se foglalkozik velem,pedig az ő kisfiát hordom a szívem alatt.