A barátom nem ismeri a családomat és nem is akarja. Ez így rendben van?

Én úgy vagyok ezzel,hogy hébe-hóba elmennék vele, de rendszert nem csinálnék a dologból. Mert kell segíteni, jópofizni, menne az észosztás, de amikor én hívnám őket, kéne némi segítség, valahogy nem érnek rá vagy csak okoskodás megy. Háromszor már eljátszottam, többet nem fogom. Amennyit illik, látogatok, de vendég vagyok. Ha csak nem vèszhelyzet adódik, míg ott vagyok, egy szalmaszálat nem teszek keresztbe.

30/f

ha ennyi "jópofizást" nem bír ki, ráadásul a szerelme családja körében, mi lesz később, amikor olyanokkal kell normálisan viselkedni, akiket utál?

hogy mit kéne csinálnod? ezen elgondolkodni...

Én is gyűlölök barátom családjához menni. Én fővárosi vagyok, ők meg a határnál laknak. A program annyiból áll, hogy mindenki vedel és zabál, és csodálkoznak, hogy én nem. Mindig elmondják, hogy fehér a bőröm, szidják a politikát, nekem, mintha én tehetnék róla, és kigúnyolják az életem minden szegmensét, mert az ilyen gagyi városi hülyeség.

Körülbelül két évente egyszer hajlandó voltam elmenni, és úgy gondolom ez is sok. Szívem szerint soha nem mennék, és fordítva se várom el. Lehet, hogy neked fontos, de én teljesen megértem, engem nem érdekel a párom családja, egyáltalán, és boldogan leélnék vele egy életet úgy, hogy soha nem találkozok velük többet. Az én családom is rohadtul idegesítő, én elviselem, mert nekem muszáj, de másokra nem szoktam rákényszeríteni...

26N