Uraim! Miért lett ez ekkora szokás?

(Egy konkrét esetet írok le, de többe is belefutottam már.)

Egy közel egy éves ismeretségről van szó egy sráccal. Egészen jó volt a kapcsolatunk, de végül nem jött össze köztünk semmi. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk, mert azért fontos vagyok a számára.(Eleinte nehéz volt megtartani azt a bizonyos távolságot, de mára már örülök, hogy így alakult.) A srác heti rendszerességgel azóta is mindig ír. Megkérdezi, hogy hogy vagyok, satöbbi... Néha egész jól el szoktunk dumálni. Viszont nagyon sűrűn előfordul, hogy ír, én válaszolok, majd ír (2 óra elteltével és van amikor köztünk is online van), de mondjuk csak két szót meg a mosolyt. És ez így megy, alvásig. És semmi értelmesről nincs szó. Ezek meg először rosszul estek, aztán elszomorítottak. Mára már ott tartok, hogy nem szívesen válaszolok és nem is kezdeményezek beszélgetést.... Megérteném, ha fix dolga van vagy ilyesmi, de ebben az esetben ez nem merül fel. Néha teljesen ok nélkül ír, éppen pillanatnyi dolgokat vele kapcsolatban (elmegyek biciklizni). Megmondtam neki, hogy kötelezően nem kell írnia, megvagyok. És persze azt mondta, hogy nem kötelezően ír.

A valakivel beszélgetek dolog csak nálam olyan, hogy akkor igyekszem minél hamarabb válaszolni? Mert, fordított esetben én is mindig akkor kezdeményezek beszélgetést valakivel, ha tudom, hogy rá fogok érni, vagy olyan tevékenységet végzek (főzők), ami mellett lehet írni. Vagy esetleg mondom, hogy most nem tudok beszélgetni, ne haragudjon... Vagy ilyenkor csak unatkoztok és kell valaki? Vagy meg kell győződni, hogy még mindig válaszol-e a lány? Csak nem tudom mire vélni...