Létezik, hogy valaki már annyira boldogtalan az életében és a kapcsolatában hogy drága tárgyakban keresi a boldogságát?

igen... en... nincs kapcsolatom, nincs ami az eletben boldogga tenne ezert vasarlassal valtom ki az atmeneti boldogsagot. potcselekves. borzaszto erzes. minden draga holmimat odaadnam egy szereto tarsert aki valoban szeret es huseges hozzam...

De még mennyi!

sajnos van sok ember, akinek nincs érdeklődési köre, így a tárgyak birtoklása az egyetlen ami örömforrás lehet számára.

utolso, nekem erdeklodesi korom az van, de a tars ami hianyzik. a vasarlas pedig atmeneti oromforras, ideig oraig boldog vagyok tole es doppingol, aztan visszaesek a valosagba, hogy ugyanugy nincs mellettem senki, ugyanugy egyedul ebredek minden reggel es meg sorolhatnam... jobb szeretnek elmenyeket valakivel, mint targyakat, de nekem ez jutott, feladtam mar a probalkozast.

:) rengeteg cicám van, imádom őket, de mégsem olyan, mint egy parner, aki mellett együtt ébredsz, közös programokat terveztek stb. Persze egy ideig jó az állatka arra, hogy elterelje a gondolataimat, de a férfit nem pótolja. Amúgy az, hogy állataim vannak ilyenkor még plusz bónusz is, mert nekik is tudok vásárolni, és örömöm lelem abban is, hogy nekik is van valami :) Egyébkén30 éves nő vagyok, olyan kapcsolatokkal megáldva amiket ha leírnék ide el sem hinnétek. Megcsalástól kezdve a manipulálásig át, a legaljasabb dolgokat tették meg velem, és nem értem miért, amikor én mindig jó voltam hozzájuk.

Macskás nő szindróma :)

igen, na emiatt aggodok, h lesz belolem egy gazdag, 200 gardrobszekrennyel rendelkezo es 20 macskat tarto venasszony :)