Lányoknál (de akár fiúknál is) mi a fene értelme van az ilyen viselkedésnek?

Nem tervezek általánosítani. Nem mondom hogy minden lány ilyen, úgyhogy akinek nem inge, ne vegye magára. Most konkrétan az olyan lányokra gondolok, akik így viselkednek, és mondhatom, sok ilyennel találkoztam, nem csak én, hanem a barátaim is.

Az ominózus viselkedésforma: Amíg napi szinten foglalkozok velük, minden nap van valami kedves szavam hozzájuk, néhány kedvesebb tett, addig rohadt módon visszaélnek a helyzettel. Úgy értem, ha elhívom valamelyiküket sétálni, akkor direkt azt mondják, hogy "nem érnek rá", holott tudom, hogy ráérnek, és csak kéretni akarják magukat. Ezt onnan tudom, hogy ONNANTÓL, hogy elkezdek szarni a fejükre, egyből jönnek oda nyalni, hogy akkor menjünk sétálni. De akkor már engem nem érdekel.

Tehát: Miért nem becsülik meg azt az állapotot amíg foglalkozok velük? És miért kezdenek azután nyalakodni jönni, miután lélekben már feladtam mindent és lesz*rom őket?

Gondolom, fiúkból is van rengeteg ilyen, de ezt most hagyjuk. Nem akarom hogy a kommentek 80%-a arról szóljon, hogy "a fiúk is hülyék!" Most koncentráljunk a lányokra, mert bántóan gyakran előforduló jellemvonás ez.