Van egy élettársam és egy kislányom 2 éves. Nem közös a gyerek az első kapcsolatomból lett. A lényeg az hogy az élettársam néha olyanokat mond hogy a gyerekkel kiidegeljük őt. A lányom elég örökmozgó. Miért ilyen a párom?

Evvel a játszmával, hogy a sajátjával más lenne csak rombolod.

Ha szerinted nem szereti a lányod akkor hagyd ott. Ha elhiszed akkor meg fogadd el, hogy ő szigorú, idealista. Másként lát dolgokat. Gyerekkel élni melós dolog. Tudod, latod, tapasztalod. Melletted van, támogat. Ő ilyen.

Mondhatnál konkrét példákat, mert a sok mindenhez hozzányúl az tág fogalom.

Én is szeretem a gyerekem, de amikor ráakar mászni az üveglapra a tv szekrényen, vagy amikor fél órája hisztizik a cici után, akkor már nálam is szakad a cérna.

Szóval van az a határ, amikor a gyerek egy idő után agyrém, nem pedig szeretetgombóc.

Tud sok lenni egy gyerek, és ezt máshogy tolerálja az anya és az apa. Az egyiknek ez sok, a másiknak az. Az egyiknél hétfőn szakad el a cérna, a másiknál kedden. Ez teljesen normális.

Szóval nem mindegy, hogy miért förmed rá. Mert a nagymama vázáját akarja éppen leverni, vagy mert mosolyogva sikongat.