Mit szólnátok ha kiderülne, hogy a párotok előző kapcsolatából van már egy gyereke?

2# Szerintem nem igazan lehet kovetkeztetni abbol, hogy nem torodik egy egyejszakasban besikerult gyerekkel aki valoszinuleg az o akarata ellenere lett megtartva arra, hogy a szerelmevel kozosen vallalt gyerekkel se fog :D

(Igeeeen, tudom, az egyejszakasbol becsuszotthoz is ket ember kell, senkit nem erdekel, ez nem bizonyit semmit.)

"Ha az övè sem érdekli"

Ez elmond mindent sajnos.

Nem biztos hogy fogja a gyerek keresni az apukájàt èn sem keresem nem tudok róla semmit nem is érdekel.

Én nagyon kiakadnék, hogy nem tartja vele a kapcsolatot. A saját gyerekével. Pusztán azért, mert az anyját nem szerette. Mert nem tervezte. Mert nem akart gyereket. Remélem mással sem foglalkozik, amit nem akart. Mondjuk parkolócetlivel, adózással, vagy egy véletlen balesetben megölt emberrel, akit elütött.

Nem akarta. Nem tervezte. Mégis megtörtént, rákényszerítette a parkolóőr, a törvény, a pasi, aki át akart szaladni rossz helyen az úton.

Normális embereknek van lelkiismerete. Erkölcse. Normális emberek felfogják, hogy a gyerek nem tehet arról, hogy a gyerekük anyja lesz.rta a véleményüket és hagyta megszületni a gyereket, aki megfogant kettejük hibájából.

Normális ember felfogja, hogy a gyereke személyisége és testének egy része az övéből lett. Ez pedig összetartozás érzést vált ki normális embereknél.

Szerintem undorító szemét a pasi, gyáva és önző volt felvállalni a gyereket. Könnyebb volt neki nélküle. Hagyja, hogy egy ártatlan gyerek abban a tudatban nőjön fel, hogy az apja nem kíváncsi rá. Még ahhoz is gyáva, hogy megpróbálja átérezni a dolgot, mert beleroppanna, hogy a saját gyereke, akit létrehozott szenvedni fog az ő hibájából. Felnőtt korára persze kinövi a gyerek meg többé kevésbé feldolgozza, de a nyomai ott maradnak egy életre. Én is ismerek 2 ilyen srácot, az egyiknek 20 év után visszatért az apja, a fiú kezdetben tiltakozott, de egy ideje együtt dolgoznak az apja műhelyében. Olyan mértékű megfelelési vágy van benne, hogy rossz nézni. Ismerik egymást a másik sráccal, mióta ez történt, nem beszéltek. A másik srác tutti megint áltatja magát, hogy nem érdekli, de újra újra és újra felszakadnak a sebei.

Ha olyan gyereke lenne, akivel tartja a kapcsolatot, megbocsátanék. Amúgy szorgalmaznám, hogy keresse fel a fiút. Ha nem érezné át a tettének súlyát, otthagynám. Nem tudnám elviselni, hogy félreismertem, ez nem az az ember, akit megszerettem.

Aki azt a gyereket tekintené csak a gyerekének, akit mindketten akartak, elmondaná, hogy a gyerek lényét, létét, életét miben befolyásolja az, hogy mennyire és hányan akarták a születését?

Te csak olyan dolgokat szerettél az életben, amiket akartál?

Nekem vannak új barátaim, pedig nem akartam újakat. Kaptam lakást, pedig eszembe nem jutott, hogy valaha kapok. Sok olyan dolog történt velem, amit nem akartam. Mindnek van jó és rossz oldala. A lakás folyamatos kiadásokkal jár, bosszantó szomszéddal. De klassz, hogy nem kell lakbért fizetnem és úgy alakíthatom, ahogy nekem tetszik.

Úgy utálom ezt az álszentséget. Ilyen helyzetben semmi empátia nincs egy csomó emberben, holott fix, hogy a szüleit háborúban elvesztő síró gyerek fotója megérinti. Pedig ahhoz a gyerekhez semmi nem fűzi, és legalább volt apja, aki szerette, mégha csak rövid ideig is.

Kellene pár fotó meg videófelvétel a kissrácról is, mikor az oviban mindenki meséli mivel foglalkozik az apukája, ő meg azt mondja nem ismeri. Mikor mindenki barkácsol az apjával, de neki az anyukája próbálkozik. Mikor éjszaka sír az ágyában, hogy miért nem kellett. Mikor felnőttként majd megfogadja, hogy ő jó apa lesz, nehogy átélje a gyereke azt, amit neki kellett.

De a kitalált gyerek hasonló sorsát a filmben megkönnyezed, igaz? A vadidegen gyerek szegénysége megérint, mi? Pedig neki csak a szép gyerekszobája hiányzik, nem a hozzá legközelebb álló szeretete.

Álszent mocsok világban élünk. Amiről nincs kép vagy videó, az nem is létezik. Pillanatok alatt el lehet szigetelődni.

Aztán majd aggastyánként eszedbe jut, és minden átértekelődik. De akkor már senkit nem fog érdekelni, hogy megbántad. 40 év alatt annyira be fog zárkózni a gyerek a sérelmei miatt, hogy esélytelen lesz bocsánatot kérned és meghalhatsz bánva a dolgot, miközben reménykedsz, hogy tényleg nincs semmi a halál után.

Kicsit elragadtattam magam, de ilyen hülyeséget leírni, hogy számomra csak az létezik, amit akartam... vagy nagyon ostoba vagy, vagy nagyon szerencsés.

Húha! Hát borzasztóan csalódott lennék és nem hinnék tovább a közös jövőben, de nem azért mert gyereke van, hanem azért, mert így áll hozzá. Szex az kell, a gyerek az nem. Nem arról van szó, hogy együtt kellene maradnia a kalandjával, hanem arról, hogy a gyerek érdekében (aki egy ártatlan áldozat ebben), el kellene őt fogadnia és foglalkoznia kellene vele.

(Ma már ismert az, hogy milyen össztársadalmi romboló hatása volt annak, hogy a háborúban kinyírták a valamire való férfiakat és a gyerekeket csak nők nevelték fel, de a saját környezetedben is biztos, hogy akad példa, hogy hogy megnehezítheti a majdani felnőtt életét az a pszichés teher, hogy az egyik szülőt nem érdekelte, sőt, "nem kellett" neki. Erre még az iskolai pajtikák is hatásosan rátehetnek, hogy na, neki nincs apja, meg kiszakadt az óvszer vagy az anyját szapulják. Sokszor ilyen "egyszerű" dolgok állnak egy sor párkapcsolati probléma mögött, hogy nincs az embernek önbecsülése, vagy nem képes kapcsolatot teremteni, megőrizni, gyanakvó stb. Namindegy.)

Szóval az azért sokat elmond valakiről, hogy súlyosan bünteti a saját ártatlan gyermekét.