Van egy élettársam és egy kislányom 2 éves. Nem közös a gyerek az első kapcsolatomból lett. A lényeg az hogy az élettársam néha olyanokat mond hogy a gyerekkel kiidegeljük őt. A lányom elég örökmozgó. Miért ilyen a párom?

Elméletben tök jól hangzik, hogy nem a gyereknek keresel pótapát, de a gyakorlatban ez nem működik.

Igenis apaként is helyt kell állnia!

Az élettársad számára ez túl nagy falat. Nem érzi jól magát veletek, "családként".

Valószínűleg nem sokáig maradtok együtt, és is ez lenne a legjobb.

Lehet nem gyerek kompatibilis a férfi, magyarul, nem tud, nem akar a gyerekkel foglalkozni, idegesíti őt, mert nem tud önmagával foglalkozni, le kell mondani önmagáról, stb stb.

Van ilyen férfi, láttam már végig okostelefonozó férfit étteremben, miközben ott volt a két fia. De nagy családi program apával...Mi eszünk, apa meg minden mást csinál.

Én anyaként írom, engem is idegesít egy rakás gyerek. Gyerek és felnőtt között is fontos a szimpátia ebben a helyzetben.

Ha egyébként szívesen magától játszik vele a párod, és a gyerek is keresi a társaságát, akkor próbáld menteni a kapcsolatot és nyugtasd azzal, hogy ahogy nő, ez javulni fog. Szólj rá többször a gyerekre és foglald le. Ez az egyik legnehezebb kor, egy 4 éves már sokkal könnyebben kezelhető. Ha ezt túlélitek legközelebb csak tinikorban jön sorozatos konfliktus.

Nem a párodban van a hiba, ezt csak gyermektelenek mondják. A saját gyerekem is gyakran az agyamra megy, nèha azon gondolkozom, hogy összekötözöm és betapasztom a száját és becsukom a szekrénybe, de attól még jófej kis kölyök és szeretem nagyon.

Nem mindig viseljük el a szeretteink társaságát.