Vajon miért vált ilyenné a párom?

21 éves lány vagyok, a párom 26 éves. Mindkettőnknek volt már rövidebb-hosszabb kapcsolata. 1 éve és pár hónapja már hogy együtt vagyunk, nem élünk együtt, de már a kapcsolatunk eleje óta naponta találkozunk, ugyanis a szomszédom. Ő egyedül él, saját lakással és autóval rendelkezik, teljesen önálló, határozott fellépésű egyén. Én még a családommal élek, szeretnék még iskolát végezni, hogy jobb munkahelyekre is bekerülhessek majd a jövőben. Kezdetben nagyon jó volt a kapcsolatunk, egész eddigi éveim során nem jöttem ki ilyen jól még senkivel. El tudtunk beszélgetni, viccelődni, elfogadtuk a másikat a hibáival együtt, a szexuális életünk is teljesen rendben volt - remekül kijöttünk. Ő már benne van a korban hogy családot alapítson, többször is mondta nekem, hogy nagyon boldog lenne, ha velem élhetné le az életét, s én viszonoztam is ezt az érzést. Folyton 12 órázik, éjszakás, nappal alszik. Én vezetem a háztartást, amiben csak tudok, segítek neki.

Minden napok, hetek leforgása alatt történt, én csak hónapok múlva eszméltem rá, hogy alig van szexuális életünk. Mindig fáradt, folyton azt sorolta, hogy kimerült, ez fáj, az fáj, most ez a baj, az a baj, ezért nem tudunk, azért nem tudunk... Nagy ritkán ha össze is jött, nagyon jó volt, majd a szex után szinte azonnal felém fordult s sokszor tett olyan megjegyzéseket hogy: "Na remélem most békén hagysz egy ideig..." Mikor már kezdtem mindezt unni, elkezdtem újítgatni. Beöltöztem, táncoltam, spontán letérdeltem elé, hogy kényeztessem, simogatni kezdtem nadrágon keresztül. De többségében mindig az fogadott hogy: "Jajj szívem..." és társai. Szemmel láthatóan nem tetszett neki, nem indult be. Azelőtt sem voltam egy bot, mindig csak a párjaimmal létesítettem szexuális viszonyt, de sosem volt rám panasz... Ezért is nem értettem, hogy mégis mi nem jó. Felfogtam, hogy sokat dolgozik, és kimerült. De én is fáradt voltam, és mégis voltak vágyaim. Aztán megpróbáltam vele beszélni minderről, a reakciója az volt hogy nem értem meg hogy mennyit dolgozik, és mennyire kimerül... Nagyon leteremtett, nekem pedig bűntudatom lett, hogy ennyire önzően viselkedtem, de később a barátaim is megerősítettek abban, hogy ez valahogy nem normális, természetellenes... Nyilván sokan gondolják azt, hogy megcsal, de ez lehetetlen. Tudom, mit csinál, nem titkolózunk a másik előtt, s mivel a szomszédom mindig hallhatom, láthatom, ki megy be hozzá. Egymás előtt lépünk be a fiókjainkba, látom az sms-eit, a facebookját, hallom amikor telefonál. Volt már hogy rákérdeztem, ő pedig mindenféle kiborulás nélkül közölte velem hogy miért csalna meg, minden rendben van, meg ha akarna akkor sem tudna félrelépni mivel sem ideje, sem ereje nincs egy másik nőre. De sajnos nem csak a szexuális életünkkel van probléma... Teljesen monoton az egész. Én takarítok, ellátom a közös állatkáinkat, bevásárolunk, döglünk a gép előtt... Ebből áll az a kevés idő amit együtt töltünk. Alig voltunk 1-2 helyen az elmúlt idő alatt. Többször felhoztam már, hogy legalább csak sétálni menjünk el, de mindig negatívan reagál rá. Legutóbb sikeresen meggyőztem hogy menjünk el sétálni, de a kivitelezése és a reakciója ismét tükrözte a hozzáállását. Ahol lakunk, nem messze van egy kis park-szerűség, annak is a saras, szemetes, elhanyagolt részén tettünk egy kis kört, majd hazafele nagy boldogan megjegyezte hogy: "Na legközelebb gondolom nem akarsz velem eljönni sétálni." Közöltem vele hogy nem, ezek után már nem. Mosolygott, azóta se beszélünk erről, már fel se hozom inkább. A stílusa is sokat változott, kezdetben (gondolom mikor még nagy volt a rózsaszín köd) rendes volt velem, végighallgatott, figyelt rám, most már jóformán minden nap mogorva, haragos, aztán egy kicsit rendes, kicsit poénkodik, de valahogy mindig olyan poénokat mond, amivel engem megsért, majd felháborodik azon hogy nekem ebben mi nem tetszett, majd cigizik, majd úgy tesz mintha mi sem történt volna, kicsit megint rendes, aztán ideges, aztán ismét mogorva... Ha bármire megkérem ami nagyon sürgős, vagy fontos most is készségesen segít, támogat is (a maga sajátos módján), mindig mondja hogy szeret, bókolni is szokott nekem olykor, szóval érzem és látom hogy szerelmes belém...

Próbáltam neki nagyobb teret adni hátha abból van elege, hogy mindig velem van, de akkor meg azt sorolta hogy hiányzom neki, mikor rákérdeztem hogy nem szeretne többet egyedül lenni, azt mondta nem, teljesen jó neki mellettem.

Az elmúlt időben egyre többet gondolok arra, hogy kezd kisiklani a dolog, amikor felhozom neki hogy igazából boldogtalan vagyok, nem vagyok sem szexuálisan, sem érzelmileg kielégítve, vagy elkezd magyarázkodni hogy ugyan mikor foglalkozzon velem, vagy megharagszik, nem tetszik neki.

Kérlek, segítsetek, mert nem tudom, mi tévő legyek... Egyes barátaim szerint már nem szerelmes, van aki szerint szimplán belesz*r az egészbe, mindenki mást állít.

Értelmes válaszokat szeretnék, nemet és kort kérek! Előre is köszönöm!