Hogyha folyton bennem bújkálnak a kételyek a kapcsolatot illetően, akkor szerintetek is hagynom kellene az egészet?

Röviden próbálom összefoglalni a helyzetet, hogy megérthessétek, mire gondolok.

Egy hónapja, talán kicsivel több mint egy hónapja megismerkedtem az egyik házibuli alkalmával egy aranyos sráccal. Egyből megkaptuk az összhangot, amit furcsáltam, mert eddig sosem volt elsőre ekkora szerencsém. Akkor ott semmi sem történt kettőnk között, viszont megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot interneten keresztül, ugyanis ő következő nap ment vissza Angliába dolgozni. Mindennap beszéltünk, volt, hogy hosszú leveleket írtunk egymásnak, éjszakákat maradtunk fent, másnap pedig mindketten hullafáradtan ébredtünk. Azonban arra is rá kellett jönnöm ezen hosszas beszélgetéseket követően, hogy sajnos sok mindenben nem értünk egyet, ami alapból nem lenne egy nagy gond, csakhogy ő nagyon makacs, és néha ellenségeskedést is felfedezek a soraiban. Szó került már a távkapcsolatról, ő hozta fel, jobban mondva, én pedig mondtam, hogy ebbe most így egyből nem tudok beleszökni, nekem idő kell ahhoz, hogy egy ilyen fontos döntést meghozzak. Nem beszélve arról, hogy több mint 3000 kilométer van közöttünk és nem találkoztunk csupán egyszer. Elfogadta, de azóta valahogy úgy viselkedik, mintha máris járnánk. Becézget, célzott már az összeköltözésre is, de nem vettem a lapot stb.

Ha ezek nem lennének, akkor tényleg minden nagyon jól alakulna, mert úgy érzem, hogy ő meg tudna becsülni. Csakhát mostanság minden beszélgetés után felüti a fejét bennem a kétely, hogy ha bele is mennék ebbe, nem lennék boldog sem én, sem ő, és ez nem hagy nyugodni. Megsérteni sem szeretném azzal, hogy esélyt sem adok neki. Legközelebb egy olyan két hónap múlva találkoznánk, és eldöntöttem, hogy élőben beszélni fogok neki erről, mert nem szeretném őt sem félrevezetni.

Mit tehetnék? Valaki volt már hasonló helyzetben?