A telefonomba talalt a fiu baratommal kozos kepeket, mikor fog megbocsajtani nekem?

Kicsit állj a sarkadra, és ne könyörögni bocsánatért, mert nem követtél el semmit!

A helyedben már leordítotram volna a pasim, hogy kösz, hogy ok nélkül leku.rvázott, de ha szakítani akar, akkor mondja meg egyenesen, ne ilyen kamu okokat keressen. Ha pedig nem akar szakítani, akkor abba lehet hagyni a hisztit, és ne akarjon szándékosan bántani, mert azt én nem fogom tűrni.

Ha ezért szakít veled, akkor tényleg csak okot keresett, ha nem a haver, akkor más lesz az.

Legközelebb pedig mielőtt bemutatod a barátod a pasinak, mondd azt, hogy unokatesód.

A képeket mentsd le pendrivera, majd töröld őket a telefonodról. Aztán beszélgessetek a dologról. Ha ez a barátod 13 éve a barátod, akkor kénytelen kelletlen meg kell értenie a dolgot vagy elhagyni téged. Annyit még azért fontolj meg, hogy vissza veszel a barátnál az intimitásból, ha őt ez zavarja. Engem pl nem zavar se a puszi, se az ölelés köszöntésként. Van egy pár akikkel így voltunk az exemmel, de csak így üdvözöltük egymást/köszöntünk el. Random nem ölelgettük puszilgattuk egymást. Nem is okozott ez gondot soha.

30/f

Számomra elképesztő, hogy ezek után még te kérsz bocsánatot, meg akarod őt békíteni...

Azt még meg tudnám érteni, ha számára valamiben túlmentetek egy határon, és ezt normálisan elmondja. Ilyen esetben 2 értelmes felnőtt ember megbeszéli, és kompromisszumot köt. Pl, leszeded a telefonról a képeket, de ráteszed a gépedre, külső vinyóra, pendrive-ra. Neki sok a pusziszkodás: visszábbvesztek. De (!) az hogy parádézik, mint egy hisztis 5 éves, aláz, becsmérel, és be akar szabályozni...na részemről, ha nem is repülne azonnal a pasi, de lenne egy ordibálós, ajtócsapkodós vita, és megmondanám neki, hogy addig vissza ne jöjjön, amíg nem tud normálisan viselkesni, akkor majd megbeszéljük a folytatást. És ismétlem: nem azzal van a baj, hogy nem tetszik neki valami, hanem ahogyan viselkedik. A hirtelen harag pedig nem kifogás, én is ilyen vagyok, de megtanultam, hogy pár mély lélegzet és a gondolataim összeszedése segít pozitív irányba elmozdítani ezeket a vitákat.

Egyébként nekem is vannak fiú barátaim, a legtöbb már 5-10 éve barát, és nem vonzódom hozzájuk. Akkor se kellettek, mikor szingli voltam, párom mellett meg gondolom egyértelmű. Mondjuk én nem szoktam pusziszkodós közös képet csinálni velük, de ez már részletkérdés. Köszönésnél viszont kapnak, és meg is ölelgetem őket, mert nagyon fontosak számomra, csak szexuálisan nem vonzanak (hála a jó égnek én sem őket). És igen, lehet ezt normálisan kezelni, páromat pl egyáltalán nem zavarja, soha nem hisztizne ilyesmi miatt. Legrosszabb esetben, ha valami nem tetszene neki, csendben puffogna a sarokban, én meg mosolyogva másznék az arcába, hogy ne legyen buta. De ilyet, hogy inkább kiveri magának, mert nem vagyok hozzá méltó...szerintem hamarabb vágná le, minthogy így viselkedjen, mert nem retardált.

A barátod egy idióta gyökér. Mondjuk te is az lehetsz, ha egy ilyen selejtbe képes vagy szerelmes lenni, de azért álljon már meg a menet. Nem csináltál semmi rosszat, ellentétben vele - ha lenne egy kis eszed, nem néznéd el a féltékenységet, mert az soha nem rólad szól, hanme az ő saját nyomoráról. Egyébként akármit is mond, nem, nem szeret a kedves kis hulladék párod, mert aki tényleg szereti a másikat, az nem bánik úgy vele, mint a kutyájával. Kizárólag a tettek számítanak, az pedig, hogy érzelmileg bántalmaz és manipulál, igenis magáért beszél, nyisd már ki a szemed.

Különben is, minek akarnál egyáltalán kibékülni valaki olyannal, aki egy olcsó ribinek tart? Miért akarsz valaki olyannal lenni, aki képtelen megbízni benned? Hogy vagy képes elhinni, hogy szeret az, aki ilyen véleménnyel van rólad? Hahó, ébresztő!

Szerelem ide vagy oda, jobb, ha félreteszed az érzelmeid, az eszedre hallgatsz és megszabadulsz tőle, mielőtt teljesen átmossa az agyad (félig látom már sikerült).

Te lány, könyörgöm, ne érezd úgy hogy te cseszted el!! Mert nem... ez a jelenet a pasid szegénységi bizonyítványa, nem a tiéd. Ha lenne egy kis esze, értelmesen beszélte volna meg veled, és nem letámad meg fenyegetőzik, meg szemedbe mondja hogy inkább kiveri mint lefekszik veled ilyen után... mintha oka lenne ilyen sértődésre...

Amúgy jól tetted hogy azt mondtad kell egy kis idő, és nem hagytad, hogy odabújjon hozzád egyből. Én a helyedben azt csinálnám, hogy tartanék pár napot amikor egyáltalán nem beszélek vele / keresem. Annyi idő alatt át tudja gondolni a dolgokat értelmesen (már ha képes rá), és el tudja dönteni hogy hibázott-e. Aztán felkeresném azzal, hogy ezt vagy megbeszéljük normálisan, érzelmi zsarolás nélkül, mint két felnőtt ember, vagy vége. Viszont nehogy azt éreztesd vele, hogy meghunyászkodsz, és magadra vállalod a helyzet teljes súlyát, mert akkor úgy fogja hinni, szabad a pálya, és máskor is eljátsza ezt veled. Légy határozott, bármennyire is fáj / nehéz.

Drukkolok ;( Aztán majd szólj ha van valami fejlemény, kíváncsi vagyok, hogy alakulnak a dolgok... kitartás!