Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Úgy érzem életképtelen vagyok...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Úgy érzem életképtelen vagyok a mai világban, nem vagyok talpraesett lány/nő. Mit gondoltok erről, illetve mennyire kéne egy ilyen barátnő/feleség?

Figyelt kérdés

Lassan 20 éves vagyok, ezért sem tudtam eldönteni lányt vagy nőt irjak a kérdésben, szerintem a kettő között állok, de inkább hajlok a lány fele...


Vidéken nőttem fel egy kicsike faluban, megszoktam a nyugodtságot és egyfajta 'védettséget' amit maga a környezet nyújt/ott. Imádom a természetet, nagyon tudom értékelni a kicsi dolgokat illetve nem megfizethetőeket. Pl nekem bárminél fontosabb az, hogy a szeretteimmel, szeretve legyek. Bár kamaszkoromban elveszitettem apukámat, továbbra is nagyon tudok kötődni és szeretni. Rettentően érzékeny vagyok, imádom az állatokat és fontos számomra, hogy szeretve érezzem magam és olyan dologkat tegyek, amik érzelmileg feltöltenek. Tudom, hogy a mai világban mennyire fontos a pénz, és mindenki lohol utána, engem meg teljesen megijeszt a tudat, hogy egész életemben keményen tanuljak és dolgozzak holmi kézzelfogható tárgyakért és ne legyen időm arra ami tényleg számit nekem, csak öregségemre, amit talán emiatt épp meg sem élek? Valahogy úgy vagyok vele, hogy próbálom megtartani az egyensúlyt a kettő között, úgyértem most épp egyetemet járok, ám nem szentelem rá az összes időm, hanem amikor csak tehetem azt csinálom amit épp akarok, amikor tudok pénzt is keresek és tanulni csak az utolsó percekben ülök le, ám mindig elég jól teljesitettem a vizsgán. Tudom, hogy kell szakma, hogy meg tudjak majd élni, de sokszor játszok a gondolattal, hogy miért nem termeszthetek meg magamnak mindent, amire szükségem van és élhetek boldogan,anélkül, hogy mérgezném és halálra dolgoznám magam, ahogy a nagyszüleim is tették....


Szóval nem vágyok arra, hogy minél magasabb poziciót elérjek és bizonyitgassam az egyenjogúságot...igenis felnézek a férfiakra olyan szempontból, hogy ők több mindenben jobbak(persze vannak kivételek) a maguk szerepében. Minden álmom, hogy legyen egy szép, nyugodt családi környezetem, ahol tiszteljük, becsüljük egymást a párommal és persze gyerekekkel.

Valamiért még mindig hiszek abban, hogy minden nemnek megvan a maga szerepe, és úgymond a férfi a család feje, akinek a családja és biztonságuk a legfontosabb, a nő pedig aki mindenzt táplálja, élteti és összetartja. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nő mindenképp legyen eltartva, de pl én magam szeretném nevelni a saját gyerekeim és nem fél évestől már másra bizni, mindig meleg étellel és szerelemmel várni a férjem(ezért is választottam olyan szakmát-óvó-tanitót-amellyel ezeket valamiképp megvalósithatom.


Nem tudom, hogy a nagy környezeti változás miatt, hogy hirtelen felkerültem egy nagyvárosba, és talán még nem szoktam meg teljesen, de úgy érzem életképtelen vagyok olyan szempontból, mit amit ma elvárnak a társadalomtól. Mai napig félve járkálok este egyedül, ha véletelenül muszáj, még mindig könnycseppekkel ülök fel a vonatra, nagyon nehezemre esik nagy csomagokkal eljönni egyedül, majd itt álarcot húzva élni hétvégéig(akkor hazamehetek) Idétlennek is érzem itt magam, sose tudom egy üzletben merre nyilik az ajtó, utálok várni a buszokra, volt, hogy elejtettem a húzogatós bőröndöm és mindenki bámult, mennyire nyomi vagyok, mindig meg kell kérdeznem jó vonatra ültem-e,egyszerüen utálok a városban lenni. Sokszor sirógörcs kap el, ha én kell visszautaznom, vagy a párom indul hamarabb, pedig tudom,hogy egy hét és újra láthatom, mégis. Már folyton azzal vagyok, hogy mikor lesz már nyugodt életünk együtt, ám félek, hogy ezen dolgaim miatt talán megunhat és kelleni fog egy modern, talpraesett nő neki.

Mit gondoltok erről, mennyire ijesztő az, ahogyan gondolkodom és amilyen vagyok? Úgy amúgy meg a többi szeritem rendben van, van 2-3 jó barátnőm, akikkel találkozunk, elvagyunk néha, sportolok is és azért szeretek szép lenni.

Kiváncsi vagyok a véleményetekre illetve, hogy mennyire /nem/ szeretnétek ilyen párt magatoknak?


2017. márc. 12. 22:58
1 2 3
 11/26 anonim ***** válasza:
0%

Én ismerek olyan fiatalembereket, akik a fél heréjüket odaadnák egy ilyen feleségért. Én speciel nem, mert már találtam ilyet ;)

Én látatlanban is büszke vagyok rád, mert felismerted, miről kellene az életnek szólnia. Van olyan, akinek az egész élete eltelik úgy, hogy nem jut el idáig.

29/F

2017. márc. 13. 06:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/26 anonim ***** válasza:
88%

"Szóval nem vágyok arra, hogy minél magasabb poziciót elérjek és bizonyitgassam az egyenjogúságot...igenis felnézek a férfiakra olyan szempontból, hogy ők több mindenben jobbak(persze vannak kivételek) a maguk szerepében."


Ez a két mondat kva gáz. Nem attól lesz valaki anya vagy feleség vagy nő, hogy a párjánál alsóbbrendűnek gondolja magát vagy éppen nem csinál karriert. Csináld amit szeretnél, legyél háztartásbeli, szülj gyereket, élj vidéken kertes házban stb. de ne szólj le mást, ha ő meg máshogy él. Lehet egy sikeres, egyedülálló anyuka ezerszer jobba gyereknevelésben mint egy hagyományos családmodell anyukája, ez nem család hanem emberfüggő...


És igen, a leírásból inkább valami életképtelen kislány képe rajzolódik ki, akinek nincs kedve se tanulni,s e dolgozni, se önállónak lenni, és inkább rábízna mindent valaki másra. De ne aggódj, remélhetőleg fel fogsz nőni.

Nekem is volt ilyen korszakom, és szerintem sok nő eljátszika gondolattal amikor komoly kapcsolatban van, hogy de jó lenne elengedni ezt az egész munka kérdést sé mondjuk otthonmaradni babázni. Viszont így olyan élményekből maradnak ki, amikben megélhetik, hogy önállóak és hatékonyak... szerintem egy nőnek,anyának, feleségnek nem csak cukiskodással, szeretettel stb kell támogatni a párját és a családját, hanem ugyanúgy irányt kell mutatni, nehézségekben talpraesettnek lennie, anyaként kötlessége a gyerekeiről gondoskodni nemcska amikor jólétben élnek, hanem amikor pl. a férj, apa kiesik a képből (nem feltétlenül válás, lehet az halál, tartós betegség, munkanélküliség, külföldre költözés stb). Egy anya szerintem tigris is, míg egy feleség a férje oldalán harcol, hogy ne minden az ő vállát nyomja. Az én képem a házasságról, nem a családfő és az alattvalók, hanem két társ egyenrangó közössége, akik megosztoznak a család terhein.

2017. márc. 13. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/26 anonim ***** válasza:
100%

Ez mind csak védelmi reakció. Ezt próbálod magadnak bemagyarázni, mert félsz igazán szembenézni az élettel.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindenki téged néz, meg azt bámulják te mit csinálsz. Ha bénázol, akkor mosolyogj rajta egyet, üsd el egy jó viccel. Másképp nem megy, mert folytonos szorongásban fogsz élni, az meg semmire nem vezet.

Egyszerűbb lenne persze otthon maradni a kisbabával, távol a világ zajától, de mi van, ha egyszer a férjed beteg lesz vagy meghal vagy kiesik a munkából? 30 évesen az ilyen csatákat megvívni még nehezebb lesz.

Szedd össze magad, állj a talpadra, mert különben tényleg mindig mindenki csak el fog taposni.

2017. márc. 13. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/26 anonim ***** válasza:

#13


Tehát, fogadja el, hogy az èlet egy rakás szar...

2017. márc. 13. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/26 anonim ***** válasza:
Én nagyon tudnék örülni ha találnék egy ilyen nőt az én korosztályomban(30 as), de szerintem egyre több férfi keres ilyen nőket már a te korosztályodban is. Ha ez épp nem jön be az aktuális párodnak , biztosan találsz olyat akinek nagyon is tettszenek ezek a tulajdonságok.
2017. márc. 13. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/26 anonim ***** válasza:
50%

Nemhogy ijesztő, hanem inkább vonzó a sok álságos pénzsóvár flegma, nagypofájú 3,14csa.

Kb álomnő kategória.

2017. márc. 13. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/26 anonim ***** válasza:
jav: szóval a 3,14csákkal ellentétben
2017. márc. 13. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/26 anonim ***** válasza:
47%

#16

Akkor gondolom gond nélkül eltartanád, amíg ő otthon babázik és főz.

2017. márc. 13. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/26 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a további válaszokat is!

Nem tudom, honnan jött az le, hogy leszólnék másokat azért amiért ők nem igy élnek, egyáltalán nem állt ez szándékomban, sőt...az egész kérdés arra alapul, hogy mennyire lehet esélyem igy, hogy nem vagyok olyan erős, talpraesett nő, mint a maiak többsége, akiknek minden tiszteletem!


Továbbá azt is szeretném tisztázni, hogy az én családképemben sincs úr-alattvaló kapcsolat! Irtam is, hogy a legfontosabb, hogy tiszteljük és becsüljük egymást a kapcsolatban a párommal oda- vissza, sőt én sose tudnék úgy élni valakivel, aki lenézne. Egyszerüen arra értettem, hogy bizonyos szerepek jók, ha megmaradnak, pl nem csak két éves koráig szeretnék időt szánni a gyerekemre, hanem minél többet foglalkozni és nevelni, illetve szeretném a családommal tölteni az időm nagy részét.(egyébként rengeteg probléma adódik abból, hogy a családban nem nevelkedik normálisan a gyerek, és ez nem csak számára lesz negativ hatással, hanem az egész társadalomra, mikor felnő) Ez nem azt jelenti, hogy én nem dolgoznék, pl emiatt reméltem ideális lenne ha igy, óvónő/tanitó lennék és a saját gyerekem is tanithatnám illetve lenne utána is időm rájuk és magamra is, plusz azért keresnék is.

Azt sem várom el, hogy helyettem oldják meg a dolgokat, tehát most az albérletben még jobban érződik, hogy saját magam kell rendezzem a kis dolgaimat, és próbálok arra is minél több időt szánni, hogy azt tegyem amiben önmagam vagyok, van hobbim és ebből sikerült már keresetet is szerezzek, szerintem azért amiket leirtam nem zárja ki azt, hogy nem lehetek önálló és hatékony. Nekem csupán kiteljesedést jelent az, ha azokkal vagyok és tölthetek velük minőségi időt akik igazán fontosak, még mielőtt elvesziteném őket, mert aztán a sok pénzemet el is égethetem , ha már nem lesz kivel megosszam a napjaimat.

Semmi rossz szándék, leszólás nem állt a kérdésem mögött, csupán kiváncsi voltam kivülállók véleményére is, hogy ha nem akarok egész életemben robotolni és ilyen természetü vagyok, mennyire van rendben és mennyire müködhet.

2017. márc. 13. 12:40
 20/26 anonim ***** válasza:
100%
#14 miért lenne az élet szar? Hozzáállás kérdése az egész. Így is lehet élni, meg folyton rettegni, meg utálni az embereket, meg úgy is, hogy kicsit átértékeljük a dolgokat.
2017. márc. 13. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!