A szüleim folyton kérdezgetik, hogy mikor lesz már gyerek. Le tudnám őket valahogyan állítani?

Én ilyen kérdésre válaszoltam már, hogy és, működik még a szex nálatok? Döbbent arckifejezés, hápogás, de az ő kérdésük is legalább ennyire tolakodó.

Mikor már harmadszorra jöttem hasonlóan pofábamászó visszakérdéssel, leálltak. :D

Vállald be a sértődést, máshogy nem tudod leszerelni őket.

Tudom nehéz. Szerencsére engem nem piszkálnak ilyennel, korai is lenne :D

De amúgy mondd meg, hogy fejben nem állsz készen, nem akarsz emiatt szar apa és partner lenni, és a nem biztos anyagi helyzetre nem fogsz gyereket születni a barátnőddel, akivel nem mellesleg 1 éve vagy együtt. Egyetlen év semmire nem elég. Ha ezek után is piszkálnak, adj nekik ultimátumot. Vagy elfogadják, hogy akkor lesz gyerek amikor úgy érzitek vagy ritkábban fogtok találkozni ha folyton ezzel piszkálnak.

20N

1. Mindössze 1 éves kapcsolatra irtózatos nagy felelőtlenség gyereket vállalni.

2. Senkinek semmi köze hozzá, nem még a szülőknek sem ahhoz, hogy te a pároddal mikor házasodsz, ha egyáltalán terveztek esküvőt, és mikor vállalsz, ha vállalsz gyereket.

Én 31 vagyok, a férjem 28 éves. Nálunk is ez megy. Az esküvő óta (5+éve) ezt a szart kell hallgatni, hogy miért nincs még gyerek, mikor lesz már gyerek, ennek vagy annak milyen szép gyereke született stb stb. Rokon, ismerős, munkatárs. Mindenki bele akar ugatni.

Nekem az a fura, hogy egyeseknek nem esik le a dolog, hogy nem kéne belefolyni más emberek életébe. Én elhiszem, ha unja a sajátját, de akkor sem. Kinek mi a bánat köze van hozzá? A mi kettőnk magánügye. Amúgy esélyes, hogy nem lesz soha gyerekünk, se senkinek nem fogunk magyarázkodni. Több oka is van, amibe ismerősökkel nem szívesen megyünk bele.

Ott kezdődik, hogy 1 szobás házban lakunk, 40nm-en ketten, és ez még 3-5 évig biztosan így lesz, szóval ide nem fogunk gyereket vállalni, ez 100%. Mégis hová tennénk? Így is alig férünk el.

Másrészt pénzünk sincs rá, hogy bevállaljuk. Egy gyerek nagyon sok pénzbe kerül, szóval a nagy semmire sem fogjuk bevállalni. Vagy megtakarítás, és mellette mindenünk megvan, picit tudunk magunkra is szánni, vagy gyerek és mellette nyomorgunk, hónapról hónapra élünk, ahogy ő is, és senkinek nincs semmi magánszférája. Se nekünk, se a gyereknek. Ez szerintünk nem jó élet egy picinek, szóval a megtakarításra, és a költözésre koncentrálunk még egy darabig.

Harmadrészt mindkettőnknek problémái vannak ilyen téren.(endokrinológiai gondok-meddőség/ kevés, nem mozgékony sperma, ilyenek).

Negyedrészt: mikor kiderültek az egészségügyi problémák, volt egy mélypont, igen, nehéz volt és szomorú, de túlléptünk rajta együtt. Jó ideje már ott tartunk, hogy nem érezzük úgy, hogy hiányozna egy gyerek az életünkből. Aztán, hogy az élet mit hoz a késöbbiekben, az majd kiderül. Annyi biztos, hogy mesterséges beavatkozásokat, örökbefogadást nem szeretnénk. 7-8 év múlva lehet hogy összejön egy gyerek magától, de ha nem, azt sem éljük meg tragédiaként.

Szerintem egyszer mondd el, hogy majd amikor ti úgy akarjátok, akkor lesz gyerek, de addig ne nyaggassanak, mert ez a ti kettőtök dolga. Ha nem érti meg a családod, akkor lehet leépíteni a kapcsolatot, jelen esetben a találkozások számát. Egész nyugodtan megmondhatod, hogy nem látsz más megoldást arra, hogy szívják a véred, csak ha nem találkozol velük. Aztán vagy észhez térnek, vagy nem.