Lehet én dramatizálom túl, de lehet nem?

Nem igazán tudom elképzelni, hogy mit tennék a helyedben, már azon kívül, hogy leültetem egy komolyabb beszélgetésre, elmondom neki a gyanúmat, és számonkérem, figyelem a reakcióját... stb.

5-ös voltam

Kérdezd meg! A stílusából ítélve nyilván egy "mittudomén" lesz az első reakció, de nem hagynám ennyiben. Ha annyira nem tudja, akkor mégis mi vitte rá, hogy már előre bevédje magát a nagy büdös semmi ellen? Mégis mit gondol, mi lehet benne? Stb-stb.

Figyelj, nem akarok nagyon okoskodni, tényleg, de ha valakivel ilyen szinten nem megy a kommunikáció, azzal nem biztos, hogy össze kellene házasodni (addig biztos nem, amíg nem javítotok ezen, bár itt úgy tűnik, más bajok is vannak).

Ha nagyon nem lehet beszélni vele, nem zsarolásként vagy ilyesmi, de én ezt is elmondanám neki... hogy mégis hogyan házasodjak össze valakivel, aki nem tud velem nyíltan, őszintén beszélni, hárít, sőt, még bennem akar bűntudatot kelteni?! Ez az "akkor ne hidd el" tipikusan ilyen duma, eltereli a figyelmedet, és eléri, hogy még te érezd sz..rul magad, ha bármiféle kétséged támad. A házasságban ez nem így működik - bocsi, a JÓ házasságban -!

Ne haragudj, de egész ideáig azt írogattam, hogy mit tegyél (vagyis hogy én mit tennék a helyedben), nem fogom feleslegesen ismételni magam.

"ő pedig szerintem úgy van vele,ha elmegyek akkor elmegyek.De nem tudom hogy valójában mit akar..." - és csodálkozunk, hogy mennyi válás van, amikor ilyen kapcsolatokban eljegyzések meg esküvők vannak?!

Bocsáss meg, én feladom.

Jól látod, nagyon nincs önbizalmad.