Miért dramatizálom túl a dolgokat? Hogyan tudok ezen javítani?

Szó,mi szó nem tartom magam féltékeny típusnak, de nem szeretem, h ha vmi az enyém azt háborgassák, ezt átvitt értelemben gondoltam :) a lényeg, annyi, hogy a kedves párom ki nem állhatja amikor hisztizek... és jogosan, mert túl dramatizálom a dolgokat, illetve félek ... beismerem h túl dramatizálom, de abban a pillanatban nem érdekel, azt akarom h nekem legyen igazam, pedig ez csak dráma ... sokat foglalkozik velem, és érezteti is h szeret , de tudom h ha sokat drámázok előbb utóbb megunja és mást keres, amit nem akarok, és teljes joggal.. mert igaza van...a haverjai imádnak, mert szerintük jó fej vagyok és kedves, aranyos... ugye írtam azt is, hogy sokszor félek, félek enni náluk(amit ő utál, mármint h nem eszek ott...)amikor náluk vagyunk szorongok, pedig nincs okom rá, mert elvileg az apukája és a mostoha anyja is szeretnek és a tesói is , de akkor is ... félek, sokszor félek megkérdezni dolgokat, kimondani, felhozni témát, ami engem érdekel, mert félek h kinevet, és nem tudom miért van ez hisz még soha nem nevetett ki... épp ellenkezőleg.

kérdésem az lenne, hogy hogyan küzdjem le a drámázást, szóval ne dramatizáljam túl a dolgokat, (jah és nem vagyok vmi drámás ember,de ha szar napom van akkor nyomatom:/) illetve hogy a szorongást hgy küzdjem le ?