Miért érzem azt, hogy egyszerüen 'leállt' a kapcsolatunk?

Olyan, mintha csak megrekedt volna, vagy lehet a türelmetlenségem miatt érzem ezt, nem tudom.

Szóval idáig láttam, hogy fejlődünk, az elején szép lassan alakultak ki az érzelmek, lassan egyre többet tettünk együtt, kezdve a randiktól az első együttlétig, első együttalvásokig, család, barátok megismerése stb. Folyamatosan fejlődött, gyarapotott a kapcsolat, most meg már hogy minden megvan olyan mintha megrekedt volna. Régebb még sokat mondta, milyen lesz majd a jövő, ha végzek a sulival, mit akar csinálni, szóval láttam,hogy feljebb s feljebb akarja még, viszont már csak annyi az egész, hogy beépültünk egymás családjába, egyre többet vagyunk egymás haverjaival, egyértelmü hogy együtt alszunk amikor lehet, de kezdem azt hinni mindezeket megszokásból teszi és nem mint az elején, vágyból. Már nem beszél annyit a jövőről, mintha egyértelmü lenne hogy vagyok és nem tesz semmit azért hogy még jobb legyen. Pl régebb volt szó eljegyzésről, családról, fontolgattuk hol lakjunk stb, már alig jönnek ezek szóba. Lehet azért ,mert egyszer már ha 'elbeszéltük' akkor nincs érelme tovább boncolgatni és csak én vagyok türelmetlen? Igaz, még nincs hova mozdulni, amig nem végzek az egyetemmel, de nem kéne ez az elhatározás folyton előttünk legyen célként? Úgy látom mintha neki tökéletesen megfelelő lenne ennyi, hogy a hétből 2-3 nap velem van, dolgozik, haverokkal hülyéskedik és ennyi. Mintha nem is akarna megkomolyodni már, pedig régebb az volt a célja. Sokat emlegeti, hogy már elmúlt 25 és hogy öregszik, meg hogy ő nem akar....

Remélem értitek, és hátha átlátjátok, hogy ez igy normális egy hosszabb távú kapcsolatban és normális hogy ennyire megváltoztak a dolgok a kezdeti első évhez képest? Lehet csak túl türelmetlen vagyok? Nem volt még hosszútávú kapcsolatom ezért is agyalok ennyit. 2,5 éve vagyunk együtt.