Mi a teendő, ha apám egyszerűen elviselhetetlen, és nagyon megromlott a kapcsolatunk?

Kiskoromban nagyon-nagyon jó volt a kapcsolatom apukámmal, rengeteget beszélgettünk. Most olyan 5-6 éve teljesen elhanyagol. Ha mesélek neki valamit, látom az arcán hogy egyáltalán nem érdekli és kb a pokolra kíván... Ha anyával hármasban beszélgetünk, ő csak mered maga elé, vagy telefonon facebookozik, és ha szólunk hozzá, egyáltalán nem tudja miről van szó, teljesen lesz.rja miről beszélgettünk. Ha ilyenkor mondom nekik hogy "holnap megyek barátomhoz, 2-3 nap múlva jövök", akkor utána mikor hazajövök, felháborodva leszid, hogy megint hol csavarogtam, ő miért nem tud róla. Ha mondom neki hogy de hát ő is ott ült mikor szóltam, akkor azzal jön hogy egyrészt van elég baja, nem köteles a hülyeségeimre odafigyelni, másrészt meg ne feleseljek.

Ha jobb kedve van, elkezd vicceket gyártani, de van hogy nekem van rossz napom, tök normális hangnemben szólok neki, hogy most ne, mert nincs hozzá hangulatom, akkor is ordít hogy bunkó vagyok, meg rá senki se kíváncsi (pár éve volt hogy tudta hogy rossz kedvem van, mégis poénkodott meg cikizett, míg végül sírtam, ma már nem hagyom magam)

Anyával is kiakasztóan viselkedik. Dolgoznak mindketten, kb ugyanakkor érnek haza. Anya általában nem éhes este, nagyon sokszor nem vacsorázik. Apa meg folyton mászkál utána a lakásban, hogy mi lesz a vacsora, meg hogy ő éhes.. Már ezerszer elmondtuk neki hogy odamegy a hűtőhöz és szed elő valamit, ne kelljen már kiszolgálni (én ha éhes vagyok fogom magam és eszek, volt hogy itthon volt hétköznap mikor én suliban, hazaestem 2 körül, még a cipőm se vettem le, már jött hogy akkor terítsek meg. Nem volt képes kitenni két tányért meg evőeszközt...), ebből is csúnya összeveszés szokott lenni. Barátom aki feleannyi idős mint ő, önállóbb... simán főz magára, nem kell kiszolgálni. Nem tudom apám miért nem képes rá.3 dologért nem lehet elküldeni úgy a boltba hogy ne telefonáljon haza vagy 8-szor valami kérdéssel.

A másik amin velem össze szokott veszni, az hogy mikor megyek aludni. Én olyan 3 körül szoktam lefeküdni ha másnap nem kell időre kelnem. Ha másnmap suli akkor éjfél-1 között. Ha itthon vagyok, néha éjfél körül egyszercsak megjelenik az ajtómban hogy miért nem megyek már aludni, hétvégén is délig alszok és nem segítek semmit. Valójában olyan 9 körül felkelek, megmosakszom, átöltözök, és 9:30-kor már kérdezgetem anyát, hogy mit kell ma megcsinálni. Apa felkel 8 körül, egy órát téblábol, 11-kor még mindig a reggelijét nyammogja. Alapból nem értem miért kell egy 20 évest piszkálni mennyit alszik. Nem tudok sokat aludni, pont, szerintem én is el tudom dönteni mennyi alvásra van szükségem. De ha ezt mondom neki akkor tiszteletlen vagyok.

Teljesen összeférhetetlen, ha nem nevetünk a viccén, akkor begurul. Egyáltalán nem "él velünk együtt", nem beszélget velünk érdemben, vagy ha igen, az csak cseszegetés. Elvárja hogy ki legyen szolgálva, ő a fűnyíráson kívül kb semmit nem csinál itthon, de engem folyton leszól hogy semmirekellő vagyok, mikor szegény anyámtól vár mindent, aki ugyanannyit dolgozik mint ő.

Most egyetemista vagyok, tehát csak szünetben meg hétvégéken vagyok "összezárva" vele, de már miatta utálok hazajönni kb. Meg anyum is sajnálom sokszor.. Sokszor apa minősíthetetlen stílusban beszél mindkettőnkkel.

Hogy kezeljem? Mit tudnék csinálni? Most igazából megutált minket? Vagy mi baja van?

20/L