Mondd, mit tennél, ha meghalna a szerelmed, akivel az egész életed szeretted volna leélni?

20:51 es vagyok. feldolgozhatatlan amúgy, a mai napig a fejemben van, akkoriban kezdtük el azt hogy összeköltözünk, meg gyerek is lesz, ilyenkor senki nem tud megnyugtatni, jobb ha hozzád sem szól senki. 2 hétre el is tüntem a világ szeme elöl. Aztán visszamentem dolgozni. 3 hónapja van újra barátnőm. Szóval, nem tudom leírni milyen érzés mert kib@szott sz@r. fiú létemre engem is kerülgetett az hogy minek éljek tovább de sikerült.

Elmennék végre egy jót sörözni haverokkal.

Szia. Nekem fél éve meghalt a barátnőm és a barátnője, egy autóbalesetben! Valami idióta előzött és nekik ment... A barátnőm szörnyethalt, a barátnője még kómában feküdt egy ideig, aztán Ő is meghalt:( Mondanom sem kell, hogy mikor megtudtam, milyen állapotba kerültem... Annyira elkapott a sírás, hogy azt hittem, megfulladok! Nem tudtam beszélni sem, semmi... Tettem is fel itt akkor egy kérdést, hogy írjanak pár jó szót, mert szükségem lenne rá. Iszonyat nehéz Nélküle!!!! Amikor elmondták a szüleim, hogy meghalt, azt hittem, hogy belehalok és tényleg... mintha félig én is meghaltam volna akkor... Szerintem sosem leszek képes továbblépni! 2 évet tölthettünk csak együtt, pedig hosszútávra terveztünk! Nagyon hiányzik!!!! Fél év még nem hosszú idő, főleg, ha halálesetről van szó. Olyan, mintha tegnap történt volna és iszonyat nehéz! Sokszor elkap a sírás, ha eszembejut Ő... Beszélni még mindig nehezen beszélek Róla, most is felkavart, ahogy ezt leírtam:S Én is azt mondtam, akkor, mikor megtudtam, hogy megyek Utána, de nem tettem! Tudod miért? ...mert az élet megy tovább, mégha nem is lesz már minden olyan, mint addig volt. Mikor elkapott az a nagy sírás, közben azt mondogattam, hogy "megyek Utána!" stb., de aztán, mikor lejjebb csitultam, akkor már el tudtam gondolkodni, hogy nem tehetem meg a szeretteimmel, hogy olyan fájdalmat okozzak Nekik, amit akkor éppen én is átéltem! Nekem élnem kell tovább, Szabina pedig a szívemben él tovább velem! Úgy próbáltam/próbálom túlélni a kialakult helyzetet, hogy a szüleihez mérem magam... Nekik a LÁNYUK halt meg, az egyetlen gyermekük!!! Ha Ők nem mentek Utána, akkor nekem sem szabad! Ne haragudj, hogy hosszú lett, de ez kikívánkozott most belőlem. Tiszta szívből kívánom Neked, hogy sose tudd meg, milyen érzés elveszíteni a Kedvesedet! Minden jót: Gyuszi, 19