Hogyan fogadjam el, hogy sose fog magasabb szintre emelkedni a kapcsolatunk?

"Érdeseket írsz , még a párod nevében is nyilatkozol."

Te is a párod nevében nyilatkoztál, hogy boldog. Erről ennyit.

"Viszont teljesen más a férj és feleség mint a barátom barátnőm."

Maximum csak annak más, akinek a papírok körül forog az élete és számít, és másnak akar megfelelni.

"Nem tudom mióta vagytok együtt, de hidd el nekem, egy nőnek sem esik jól , ha egész életére csupán egy barátnő marad."

A normális felfogású nők nem így gondolkodnak. Aki normális értékrend szerint nőtt fel, az tudja, hogy nem azon múlik a boldog kapcsolat, hogy házasok-e vagy sem. Ő nem csupán egy barátnő, ő a párom, a társam. Amiket írsz, abból az jön le, hogy amíg te csak egy barátnő vagy, addig nem vagy egyenrangú a férfival, legalábbis te így gondolkozol. Kisebbségi érzésed van, amíg nem házasodsz meg, pedig az csak egy papír. Valami baj van a fejedben. Te a barátnő szerepét lealacsonyítóbbnak találod mint a feleség szerepét, pedig egyik sem jobb a másiknál. Mondjuk itt a te fejedben vannak a problémák, kisebbségi komplexusod van. A barátnőm házasság nélkül is tudja, hogy egyenlőek vagyunk és ugyan annyi joga van mindenhez mint nekem. Te ezt egy papír után érzed csak, ami baromi nagy baj és jellemhibára utal.

És végül: Hidd el, túl nagy dolgot tulajdonítasz a házasságnak. Miért hiszed azt, hogy a barátnőm kevésbé boldog mint te? Mert nem házas? Nevetséges :D El kell, hogy keserítselek, de házasság nélkül is ugyan olyan boldogok, vagy még boldogabbak vagyunk mint ti:)

Nem kell velem vitatkoznod. Nyugodtan keress rá a gyakorin, mennyi FÉRFI és NŐ érzi többnek, bensőségsebnek a kapcsolatot házassággal.

Nincs igazad, nagyon is rendben van a fejemben minden. Szerintem nálunk boldogabb pár most nincs, akik a babájukat várják. Nekem viszont az jön le, amíg itt vitázni akartál velem, hogy engem, a kérdezőt és mindenkit, aki a kapcsolatát úgy szeretné felvállalni , hogy férj-feleség lealacsonyítod és próbálod próbálsz érvelni, hogy miért nem akarsz házasodni. Egyáltalán nincsen kisebbségi komplexusom, ezek szerint minden házasulandó pár női tagjának kisebbségi komplexusa van, ha jól veszem ki az írásodból. Engem nem kell meggyőzni, hogy nem akarsz nősülni és a párom szerint " hülye családban " nevelni a gyerekeidet. Viszont majd x év múlva, ha ne adj Isten a barátnőd mégis azt szeretné, hogy legyen házasság ( ezt nem tudhatod előre), nah akkor vedd elő a tudásod és akkor érvelj. Nem kell egy másik nőt kianalizálni, mert a párjával házasodni kívánnak. Rengeteg kérdés kering a gyakorin főleg ebben a témában, hogy x év múlva sem veszi el a nőt a párja . Régen nekem sem volt fontos a papír mindaddig, amíg nem találtam meg a párom, és ezzel a másik felem is ugyanígy van. Ennyi. Az előbb elolvastattam vele, amiket irkálsz és csak annyit mondott, hogy látom keresi még az igazit. :)

Az a kettő, akik itt vitáznak, nagyon viccesek vagytok. Én nem vagyok házasságellenes, de nem is tartom életem nagy álmának az esküvőt, de:

- akinek csak papír meg egy nyűg a házasság intézménye, fogadja el, hogy sokan vannak azok, akiknek tetszik a gondolat, szeretnének feleségek/férjek lenni, és úgy éreznék teljesnek az életüket, ha hivatalosan is egy pár lesznek

- aki házasságpárti, az meg fogadja el, hogy vannak akik vagy maguktól, vagy rossz példák miatt ellene vannak a dolognak, és nem akarnak nősülni/férjhez menni, nem kéne őket győzködni és véleményt mondani a kapcsolatukról

- szánalmas az egyik tábornak a válások magas számát, a másiknak meg a házasságon kívül született gyerekeket felhozni, mivel egyrészt attól, hogy sokan elválnak, nem mindenki válik el, másrészt lefattyúzni egy házasságon kívül született gyereket azt minősíti, aki mondja

Kérdező, lépj tovább ezen a férfin. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert mindketten mást akartok, és egyikőtök se hoz áldozatot a másikért.