Mit tanácsolnátok ebben a helyzetben, menthető a kapcsolatunk?

Pár órával ezelőtt feltettek egy kérdést, miszerint igaz-e, hogy doktor a doktorral, közgazdász a közgazdásszal fog házasodni úgyis?

Szerintem ha ilyen szigorúan nem is, de az igaz, hogy azonos iskolázottság és életszínvonal kell magyjából ahhoz, hogy életképes legyen egy kapcsolat hosszútávon (általában).

Nálatok már mosz kiütközik a különbség, ez összeegyeztethetetlen. Bármennyire is nehéze ez, a lánynak a te tanulmányaid miatt kisebbségi komplexusa van, az anyagiak később a nagy különbség miatt csak rosszabbak lesznek.

Van, amit nem érdemes erőltetni.

22/L

Mi az a tipikusan noi munka, ami nehezebb a te munkadnal? Nyilvan te sem irodai adminisztratornak tanultal egyetemen, tipikus noi nappali munkarol meg rogton a mukormozes, ovoneniskedes meg hasonlok jutottak eszembe, ezek meg nem hinnem, hogy annyira megeroltetoek lennenek, hogy legalabb annyira legyen ereje delutan, hogy ne szethajigalja a cuccait otthon. A baratnod szimplan lustanak es hisztisnek tunik.

Masreszt viszont egyertelmu, hogy tudat alatt te is lenezed ot valamennyire, es inkabb jarnal valakivel az irodabol (nem feltetlen konkret valakivel, csak egy olyan lannyal), es teher neked a baratnod es inkabb csak a kozos evek tartanak mellette. (Ez a resz ertheto.) Azt mondjuk nem ertem, mi bajod azzal, ha boven van ra keret, hogy mondjuk neki is fizesd a kozos nyaralasotokat es tarsai, nyilvan nem kell minden heten Chanellel meg MK-val es tarsaival meglepned, es eltartanod sem (ami nem a fizeteskulonbseget jelenti, hanem azt, hogy o egyaltalan nem dolgozna semmit!), de nem a penzedert van veled, hiszen kozepsulisok voltatok mindketten anno, egy ferfi aki szereti a baratnojet, nem hisztizne ezen, hogy o marpedig nem fogja az o eletszinvonalat fizetni.

Igazabol o lusta es lehet kicsit tenyleg buta, te meg szimplan anyagias sznob vagy, nem latom nagyon menthetonek a dolgot :D

Én nem 2 műszakban dolgozom, sztem jópár dologról el lehet velem beszélgetni, de néha én is nevetek primitív dolgokon. A sznobizmust és a rátartiságot nem szeretem.

Nem ez a fokmérője egy ember értékének; ez biztos.

Bennetek viszont sajnos gyakorlatilag szinte semmi közös nincs. És nem a pénz itt a legnagyobb baj sztem, hanem h ez mkinek jó így. Hosszabb távon te sem fogsz tudni annyit változni érte, hogy neki jó legyen és ő sem.

Szerintem eljött az ideje egy nagy beszélgetésnek!

Üljetek le, és beszéljétek meg, hogy ki mire vágyik, mit szeretne a jövőben, hogy tudjátok ezt összeegyeztetni.

Őszintén szólva, én is szívesen meglepem a páromat, és megosztom vele a vagyonom is akár, de csak abban az esetben, ha azt látom, hogy megbecsüli a munkám, és ha ő is törekszik a jobbra. Egy olyan emberrel nem is lennék együtt, akinek megfelel az, hogy alig keres valamit, és nem törekszik az önfejlesztésre, a jobb életre.

Nem baj, ha nem keres sokat, de törekedjen rá, hogy jobb legyen és egy normális életszínvonalat megengedhessen magának.

Én végigolvastam. Egy korúak vagyunk. :)

A fele probléma alapvetően hülyeség (lenne) és időszakos amit leírtál ( vizsgaidőszak, meg kisebbségi komplexus). Egy része viszont a te igényeid és az ő igényei és színvonala miatt valóban ütközést hoz.

- Pláne, hogy téged nem zavar. Ha őt meg valóban zavarja, akkor tud tanulni ő is. Akár nyelvet, ahogy mondtad. Bár kis fizetésből tudom, hogy nehéz, mert drága a magántanár is, és a nyelvsuli is.

- Az hogy 2 műszakba jár sem probléma, egy haver srác ( 28-30 körüli) 10-12 éve van a feleségével, ő most váltott kb 5 év után a 2 műszakról egy másik munkahelyre. Ja, és azóta ő is minimum 2x annyit keres, mint a felesége.

- a baráti társaság, hát alkalomadtán szerintem el lehet viselni, az én barátom sem sűrűn jött a munkahelyi összejövetelekre.

Én amúgy pont fordított helyzetben ismerek ilyet. a haverom 25, barátnője 29 körül, és a srác keres keveset, a csaj meg egész jól, és ő a tanult náluk. A csaj munkatársai mondjuk már inkább sznob kategória, de ők is csak alkalomadtán csinálnak összejövetelt, a srácnak nem megerőltető ezeket kibírni. Többségében meg nincs ott, nálunk sem a nője, és náluk sem ő. Ennyi meg belefér.

Nem kell senkit kitartanod.

Amit mondtál, hogy néha veszel-ezt azt kedvességből meg elhívod helyekre, az szerintem nem megerőltető, ha jól keresel. Most egy utazás pl más meg a nagyobb kaliberű dolgok, te tudod, mennyi fér bele, szerintem ezt is meg lehet beszélni, ha akarják.

Nálunk pl ezidáig én kerestem röhejesen keveset, barátom többet, de mindig beleadtam a részem a nyaralásba is( bár nagyon drága helyekre azért nem mentünk), nem vártam és nem várnám el soha, hogy ő fizessen egészében valamit is nekem... Viszont volt, hogy magától vett nekem olyat, ami épp kellett, vagy mentünk néha étterembe, azokat nem engedte, hogy beleadjak.

-> Itt az utazásnál viszont ha ő nem tud félre tenni, te meg messzebb helyre mennél, ott gond lehet.

Amúgy engem rettentően zavart a kevés fizum, és az, hogy én okosabb vagyok annál, mint mait csinálok és semmibe néznek, így bár imádtam a kollégáimat és barátok voltunk mi is, 2 év után jött el nálam az a pont, amikor már nem volt elég összetartó erő ez sem.

Így átvergődtem magam egy szar időszakon, és most mondhatni szakmailag és pénzügyileg is megbecsült helyen vagyok. ( Ja, nekem is első (már normálisabb) munkahelyem volt. :D)

A a másik fele, ami baj lehet, hogy ha úgy látod, hogy nem is akarja, hogy jobban könnyebb legyen neki. Mondjuk én sem tudom elképzelni, hogy húszon évesen hogy tudja elfogadni valaki, hogy szar pénzt keres. Nálam az is visszatartott az első helyemen, hogy a legjobbak között voltam, így titkon abban is reménykedtem, hogy ha a főnököm elmegy, akkor megpályáztam volna helyét. De még mindig ott van. :D

Te beszélgetsz a barátnőddel a kövi éves terveiről, ha abban nincs semmi motiváció, zéró szinten karrierista, nem akar sem előre lépni, sem nyelvet stb tanulni, akkor ez a másik sarkalatos pont.

Egy hosszú kapcsolat szerintem itt szokott töréspont lenni, amikor a 2 ember nem egyformán változik már.. Az ember változik idővel, de ha a másik nem, akkor az nem jó bizony.

25N