Kezd elegem lenni a barátnőm egyetemista életmódjából! El lehet ezt fogadni?

Nagyon szeretem, nagyon szép lány, de nekem ez így nem megy. 2 egyetemre jár egyszerre. Mivel az egyik h-p egész nap lefoglalja, esténként tudunk találkozni, vagy ha úgy van órája, hogy napközben van egy kis szabadideje, akkor azt akarja, hogy én menjek oda az egyetemhez és ebédeljünk vagy valami. Ő soha nem jönne el az egyetem 1km-es körzetéből, én utazzak. Ezt szóvá tettem, azt mondta, hogy nem érne vissza az előadására, másrészt a szünetek alatt is ülhetne a könyvtárban, de inkább velem van. A másikra szombatonként jár, ami megint nem jó, mert péntek estére semmit nem lehet tervezni. A vasárnap lehetne a miénk, de akkor meg azt akarja, hogy menjünk szombat este bulizni, mert ki kell eresztenie a fáradt gőzt, mert "hosszú hete volt", viszont az egyetemista társai hívják, és azt akarja hogy én is menjek, de egyrészt senkit nem ismerek hiába jön azzal, hogy majd bemutat neki, meg mindenki laza és jófej, én akkorse szeretem az idegeneket, másrészt elég sok pasi van ott, akikkel "barátok" és engem igenis felhúz, hogy nem csak sima puszival köszönnek, hanem némelyikkel meg is ölelik egymást, ráadásul elöttem. Féltékeny típus vagyok és nekem az fér bele, hogy ha férfi öleli a barátnőmet az én legyek vagy az apja max. Aztán volt a vizsgaidőszaka, és akkor is csak a tanulás, tanulás, tanulás. Teljesen az ő idejéhez kellet alkalmazkodni, mert értsem meg neki délután este "jobban fog az agya" ami szerintem egy f..ság, és találkozzunk előtte, amikor én mondjuk még pihennék vagy ilyesmi. Azt mér meg se említem, hogy nem elég, hogy kevés időt vagyunk együtt, a vizsgaidőszak alatt ugy nézett ki mint egy zombi, se smink, se frizura, és ugy várt engem melegitőnaciban és egy hatalmas pólóban. Ő mindig hangsúlyozza, hogy borotválkozzam meg, vagy ha hosszabb a hajam, akkor vágassam le, mert neki ugy tetszik, de engem így vár. Nem igaz, hogy nem lehet valami egyensúlyt megteremteni ezekben a dolgokban. Azt se értem mi a fenéért kell 2 helyre járnia, vagy ha mégis ezt teszi, minek akart összejönni velem, mert tudta, hogy tetszik nekem, komolyan is gondolom vele, erre ezzel kiszújra a szemem. Ma vesztünk ezen össze megint, és mondta, hogy elképzelni nem tudom milyen nehéz, hogy jó jegyei legyenek, és minden lehetőséget megragad, hogy velem lehessen, és, hogy nem látok bele az egészbe. Oké, legyen igaza, de nekem ez egyszerűen nem elég és nem minőségi együttlét. Mit csináljak? Szorítsam össze a fogam és várjam meg, amig végre lediplomázik, vagy hagyjam a fenébe?