Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Együtt maradhatunk úgy, hogy én még 6 évig a karrieremre koncentrálnék?
El akarok végezni még egy egyetemet önerőből, amire 3 évig a fizetésem jó részét félre kell tennem, mert csak nappalin végezhető. Mármint nem a tandíjra hanem arra, hogy 3 évig meg tudjak élni, amíg le nem diplomázom, mert max. diákmunka fér majd bele mellette. Így aztán nem lesz pénzem lakbért fizetni, ezért maradok itthon, és nem költöznék össze a barátommal.
Viszont nem tudunk egymásnál aludni, így hetente-kéthetente egyszer jó, ha összedobjuk majd a pénzt egy együtt alvásra, legalább is szerintem ez fog beleférni.
Nyilván nem ismeritek a barátom, hogy hogyan éli majd ezt meg, és hogyan reagál különböző helyzetekben, de a spekulációk érdekelnének.
Ahhoz nagyon nagy szerelem kell, hogy valaki eltűrje, hogy kb. 7 éven át nincs "előre lépés" a kapcsolatban?
23N
Hát, nézd már most együtt vagytok egy ideje, 23 éves vagy, hogy még ugyanez legyen 30 éves korodig (meg utána még gondolom azért dolgozni is szeretnél ebben a meg nem nevezett szakmában, ha már ennyit küzdöttél érte), meg picit még tovább, abba maximum egy olyan infantilis férfi menne bele, aki 30x éves korában is megelégszik ezzel a "tiniskedéssel". De ezzel a típussal meg nem is érdemes kezdeni.
De pontosan hogyan működik ez az elképzelés? Most 23 éves vagy, az oké. Még ezután 3 évig akarod félrerakni a fizetésedet, és utána 26 évesen belekezdeni a 6 éves szakba?
Hát igen...ehhez HATALMAS kitartás kell, és csak akkor működik, ha neki sincsenek a tieiddel szöges ellentétben a tervei. Ha ő hamarosan együttélést, családalapítást tervez, akkor ez így nem összeegyeztető, és még ha bele is megy, sem biztos, hogy végig kibírja, illetve nem hinném, hogy boldog lenne...érted?
Amúgy miért nem tudnátok egymásnál aludni? Messze leszel tőle a suli miatt? Ő nem tud esetleg arrafelé munkát vállalni, amerre te jársz majd suliba? Ha nem Budapest, akkor akár egy albérlet is lehet forma-forma árban egy kolesszel...legalábbis nálunk így volt. 20.000ft volt a kolesz, egy szobában voltak 3-an, 25.000ft volt az albi díj rezsivel együtt és 2-en voltunk a szobában...
Szóval az én tanácsom:
a sulit mindenképp kezd el, mert az fontos, főleg, ha ez az álmod, és ebben képzeled el a jövőd, próbálj a pároddal kapcsolatban kiokoskodni valamit, ami számára is kedvező, és beszélgessetek sokat a dolgokról...
Azt, hogy esetleg már most előre szakításra adjátok a fejeteket, szerintem hülyeség, mert nem tudni előre, hogy működni fog -e vagy sem...
Kitartást!
Nem jött be az első szakmám, aminek egy részét még az apám finanszírozta, de most már magamra leszek utalva teljesen (ami természetes). Nem így terveztem az életem, hogy fecsérlem az időm valamire, amit nem szeretek csinálni.
3 éves a képzés, de a megélhetésemhez szükséges pénzt, amire a képzési idő alatt szükségem lesz, 3-4 év alatt tudom összeszedni.
Amint meglesz a második diplomám, és elhelyezkedem vele, azonnal mehetne az összeköltözés. :)
Mondom, csak spekulálok, és addigra akár még szakíthatunk is más okból kifolyólag. Mindketten külföldön is szeretnénk melózni pénzgyűjtés céljából, de csak akkor megyek, ha mindketten tudunk, ott egy időre megtapasztalhatjuk az együtt élést.
Nem tudunk egymásnál aludni, mert egyikünknél sem alkalmas. Nálunk nincs hely, náluk pedig egy szellemileg leépült rokont kell ápolni, aki agresszív, erőszakos.
Csak azt tudom mondani, hogy én mit csinálnék.
Ha az a lány, akibe szerelmes vagyok egyszer a barátnőm lesz és ő azt mondaná, amit te leírtál, én várnék rá bármeddig, főleg ha egy-két hetente láthatom. :)
Szerintem van rá esély, hogy pozitívan reagál rá.
Azt kell hogy mondjam ez egy időzített bomba. Csak idő kérdése hogy mikor unja ezt meg, vagy épp te. Tudom 23 évesen minden happy, de majd az évek folyamán meglátod minden összefügg mindennel. Hiába mondja bárki is hogy nem gond ki lehet bírni, a gyakorlat igen is azt mutatja hogy az emberek besokalnak bizonyos esetekben. Nem is kell hozzá nagy dolognak történnie. Helyedben nem aggódnék a párkapcsolat miatt, 30 évesen is ugyanúgy találhatsz hozzád illő férfit, ha tönkremenne a kapcsolat.
Viszont az életedet megalapozni fiatalon kell, nem 50 évesen....
F34
Épp megalapozom az életem azzal, hogy nem vagyok hajlandó 40 évig olyan munkát végezni, amit utálok, és 30 éves koromra kiégett, boldogtalan nő lenni. Gyereket csak akkor szabad vállalni, ha anyagilag és párkapcsolatilag adottak a körülmények, nem szülök csak azért, mert most vagyok fiatal, ha erre gondoltál.
Na, akkor majd meglátjuk, mit hoz az élet. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!